Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
832 GEBEI SÁNDOR Másfél hónap elteltével Potocki újra hallatott magáról. I. Péter cár barátjának, Alekszandr Mensikovnak felháborodottan arról panaszkodott 1710. május 22/június 2-i üzenetében, hogy Potocki „mint egy csaló (gazember), látszatra Rákóczi szolgálatába szegődött, de mostanában már [...] ellenünk támad". Ezért parancs küldve: „Magyarországra menni és lehetőség szerint meg kell őket büntetni"! „Rákóczinak nem szabad szemrehányást tenni, mert azok [a lengyelek] maguk szegték meg az adott szavukat."3 2 Hozzátesszük, hogy Péter cár nyugtalansága nem volt alaptalan, hiszen Johann Michael von Thalmann (Tallmann) császári követ 1710. június 9-én például arról informálta Bécset, hogy nemrégen XII. Károlyhoz Benderbe érkezett Potocki „nem több mint 2 ezer" emberével, mire XII. Károly még inkább megmakacsolta magát, egyáltalán nem óhajt élni az orosz, török garanciák mellett felkínált szabad elvonulás lehetőségével.33 Amint azt már említettük, a magyarországi lengyelek, svédek szemmel tartásáért Janus tábornok volt a felelős, de megbízatása nemcsak erre terjedt ki. Rákóczi útlevelével Lengyelországon keresztül a francia királyhoz igyekvő Louis Lemaire mérnök-brigadéros útját is egyengetnie kellett 1710 februárjában. A cárral szövetséges Rákóczinál szolgáló francia katona-tüzér szakember azért igyekezett Versailles-ba, hogy egy francia-orosz szerződéskötés lehetőségét ajánlja fel XIV Lajosnak. Rákóczi szavait idézve: „tudniillik hogy ha a francia király követet küld hozzá [a cárhoz], szövetségre lép ezzel az uralkodóval, egész győztes hadseregével segít nekem és kényszeríti a császárt arra, hogy békét kössön Franciaországgal, amennyiben a Legkeresztényibb Király megígéri, hogy nem köt különbékét a császár szövetségeseivel a cárt kirekesztve."34 A Legkeresztényibb Király igen kedvezően fogadta a Rákóczi által továbbított cári kezdeményezést és a francia udvarnál Rákóczit képviselő Vetési Kökényesdi Lászlót urához irányította pozitív válaszával. „Rögtön a cárhoz küldtem Kökényesdit. Nagy reményeket fűztem a francia király nyilatkozatához." - írja Emlékirataiban Rákóczi.3 5 A fejedelem ekkoriban, 1710 második félévétől egyre nyilvánvalóbban, mindent egy lapra, a külföldi segítség megszerzésére tett fel. Nem is igen tehetett mást, hiszen a hazai (mind a gazdasági, mind a katonai) források teljesen elapadtak, saját erő már nem maradt a hadakozás folytatására. Érsekújvár eleste (1710. szeptember 24.) után befolyásos tábornokait, Forgách Simont, Esterházy Antalt, Bercsényi Miklóst — az egy Károlyi Sándor kivételével — „elmenekítette" maga mellől, Magyarországról Lengyelországba való távozásukat 32 PIB X. 143. 33 Turcija nakanunye i poszle Poltavszkoj bitvi. Glazami avsztrijszkovo diplomata - Perevod, wegyenyije i primecsanyija V Je. Sutouo. Moszkva 1977. 68-69. (a továbbiakban: Thalmann jelentései - In: Sutoj, V. Je.: Turcija) A jogi végzettségű Thalmann a karlócai „békecsináló" Wolfgang von Ottingen gróf titkáraként utazott a Portára a béke ratifikálása céljából. Az Öttingen gróf hazatérése után rezidensként a Portán visszamaradó Thalmann előbb követségi titkár, majd 1704-től visszarendeléséig, 1712 áprilisáig, a császár meghatalmazott titkára minőségben dolgozott a török fővárosban. Jelentéseinek egy részét orosz fordításban az itt hivatkozott munka szerzője publikálta. 34 Emlékiratok, 399. 35 Emlékiratok, 403.
