Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
RÁKÓCZI-KULTUSZ A SZÍNPADON 965 „Messze tengerparton Áll a szent sír, a zöld Tenger sárga partján; Vadbokor fölötte, Rá sötét fátyolként Árnyékot borítván. E vadbokron kívül Nem gyászolja senki A dicső halottat, Ki a zajos élet Lejártával itt most Század óta hallgat." [kiemelés tőlem - K.D.D.] Először, ez a nagy valószínűséggel már az év elején, 1847 januárjában keletkezett vers az Életképek június 23-i számában jelent meg.1 8 Mindez érthető, hiszen Rákóczi alakjával 1846-1847-ben már folyamatosan foglalkozott a költő, ahogy azt Telegdi Kovách László is megerősítette visszaemlékezésében: 1846. szeptember elején a nagykárolyi Szarvas vendégfogadóban „Csupán két könyvet láttam nála: Béranger verseit és Rákóczi Ferenc mémoire-ját, mindkettőt francia nyelven [...]."1 9 Az igazán híres — már tényleg 1848-ból való és már címében is —Rákóczi vers, amelynek két sora az előző korszak Rákóczi-kultuszának tömör, költői összegzése: „Számkiűztek nemzeted körébül, Számkiűzve volt még neved is"2 0 S már „csak / Egy emlékszik rája, / [...] a / Költő, a szabadság / Ez örök-lámpája." - ahogy még a Szent sír zárul. S hogy mennyire igaz ez, szintén Petőfire hivatkozhatunk, hiszen Arany Jánosnak írja 1847. február 23-án a népeposz kapcsán: „Nekem illy eposz máirégi eszmém, hőseim Trencséni Csák és Rákóczy. Az a szerencsétlenségem, hogy egyikét is másikát is agyonütné a censura, s későbbi tán jobb idők számára 18 Petőfi Sándor összes költeményei. (1847). Kritikai kiadás. 4. köt. Sajtó alá rend. Kerényi Ferenc. Bp. 2008., maga a vers uo. 19-21., vonatkozó jegyzetek uo. 324-327. 19 Uo. 324. 20 Sajnos a Petőfi-kritikai kiadás 6. kötete még korrektúra alatt áll. Az azonban így is tudott, hogy Rákóczi halálára írta, 1848 áprilisában a költő. Petőfi Sándor összes versei. A szöveget gondozta és az utószót írta Kerényi Ferenc. Bp. 2001. 905-906. - A kétes hitelű Petőfi versek között számon tartanak egy azonos címűt 1847-ből, amelynek kezdete: „Borulj le, én lelkem, Rákóczi sírjára, / Idegen országban szendergő hamvára!" Uo. 1126-1128. A versben Rákóczi megszólalása halála előtt, kissé emlékeztet az ifjú Eötvös Loránd 1862 februárjában írt, rövidebb, de bonyolultabb versformát használó, kéziratban maradt versére: II. Rákóczi Ferencz keserve. (Pest, 1862. február 9.). A vers első közlése: Kis D. D.: Rákóczi, mint a számkivetettség jelképe i.m. 63-79., a vers uo. 73-74., újraközlése: A Rákóczi-szabadságharc i.m. 656-657.
