Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
966 KIS DOMOKOS DÁNIEL azért nem írhatom meg, minthogy napról napra élek [...]"2 1 És egy konkrét példa is: A majtényi síkon, nevezetesen [Kisjmajtényon, 1847. május 30-án keletkezett verse, amely az Ellenőr című politikai zsebkönyvben, vagyis a pesti Ellenzéki Kör megbízásából Bajza József által szerkesztett és „Németországban" 1847-ben — valójában 1848. februárja előtt — megjelenő kötetben jelenhetett csak meg. Petőfi különben Károlyi Sándort a szatmári béke megkötése miatt árulónak tartotta, ami nála persze elvi kérdés volt, a történelmi tényekkel pedig nem is volt teljesen tisztában, hiszen ebben a versében a helyszínt egyenesen csatatérnek nevezi: „Csatatér ez a sík, szent csatának tére, Mert a szabadságért harcolának rajta, Oh árva szabadság, haldokló kezedből Undok árulás a fegyvert kicsavarta. És a hősök, kik itt a hazáért vívtak, Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek, És a latrok, kik a hazát elárulták, Urak lőnek ... oh szív, szívem, ne repedj meg! -"2 2 A pesti Ellenzéki Kör készülő zsebkönyvéről pedig már 1847. április 17-én titkosrendőri jelentés ment Bécsbe, tudatva még azt is, hogy munkálatai — a honoráriumokra fordítandó pénzösszeg híján — csak lassan haladnak. Az ígéretet tett költők között Petőfi Sándor is szerepelt.2 3 * Ekkor, 1848-ban születik meg Szigligeti Ede többször említett drámája, amelyet Jókai Mór az ekkor épp általa szerkesztett Életképek ben lelkesült szavakkal a következő módon éljenez: „Négy nap alatt háromszor került e mű színpadra, s színház mindannyiszor csordultig tele. A közönség újra él e darabban. Minden helyzete, minden szava e műnek hű a múlthoz és igaz a jelenben. Rákóczi Ferenc, mint gyermek jezsuiták által jezsuitának neveltették, körül volt véve a bécsi udvarban fürkésző kémekkel, kik minden szavát, minden pillantását ellesték a rettegett oroszlánfajzatnak. És a nyíltszívű magyar megtanulta nevelőitől a tettetést, megcsalta azokat, kik őt meg akarták csalni, s midőn anyja, Zrínyi Ilona buzdítani jő rég nem 21 Petőfi Sándor összes költeményei i.m. 5. köt. 325. 22 Uo. 72-73., keletkezéséről és megjelenéséről uo. 412-415. - Szegény Petőfi felindultságában még Nagykárolyba érkeztekor Gróf Károlyi Lajos korteseit is sértegette: „apja, nagyapja, szépapja [helyesen ükapja] áruló volt." Uo. 413. Vö. a 4. kötetben a Nagy-Károlyban című vershez fűzött jegyzeteket. Bp. 2003. 569^70. 23 Kivonata az Államtanács előtt is szerepelt 1847. május 5-én. Kritikai kiadás. 5. köt. Bp. 2008. 414.
