Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Mészáros Kálmán: A szatmári béke aláírói és további sorsuk IV/887
A SZATMÁRI BÉKE ALÁÍRÓI ÉS TOVÁBBI SORSUK 909 Szász Gergely:10 3 A magyarországi (mezővárosok és) szabad királyi városok részéről, felsőbányai bíróként írta alá mindkét példányt, latinos névalakkal (Gregorius Szász Judex Felső Banyiensis). Felsőbányai polgár, 1707-ben a város dikátoraként szerepel. 1711-et követő sorsáról nincs adatunk. Id. Szathmári (Király) Miklós: 104 Magyarország részéről az egyik példányt (A) a tizenkettedik, a másikat (B) a tizenegyedik helyen írta alá, magyaros névalakkal (Id. Szatthmári Miklós). Borsod vármegyei birtokos nemesi család sarja. Apja, Szathmári Király János (ő maga Szakmán Jánosként írta a nevét) Rákóczi gazdasági tisztségviselője, a gömöri és heves-külső-szolnoki kincstári birtokok kormányzója volt, 1706-ban hunyt el. Miklós 1661-ben született, 1691-ben nősült: szentmiklósi és óvári Pongrácz Borbálát vezette oltárhoz. 1697-1700 között borsodi szolgabíró volt. A szabadságharc alatt előbb Csáky Mihály lovasezredének főstrázsamestereként (1705), majd alezredeseként (1706) találkozunk nevével. 1708 őszén már ezredparancsnok (vezénylő ezredes) ugyanott, 1709-től már Szentpétery Imre brigadéros ezredtulajdonossága alatt. 1711. április közepén az első szatmári gyűlés határozatát a békekötés szükségességéről és Kassa átadásáról Krucsay Jánossal együtt ő vitte meg Kassa őrsége számára. Április 26-án Károlyi kíséretének tagjaként felesküdött a császárra. 1717-től 1723-ban bekövetkezett haláláig Borsod vármegye másodalispánja volt. Fia, Szathmári Király Ádám Rákóczi bejárójaként lengyel és francia földre is követte urát, ahol részletes naplót vezetett, és csak 1717-ben tért haza amnesztiával, idősödő szülei nagy örömére. Szentpétery Imre:10 5 Magyarország részéről mindkét példányt az ötödik helyen írta alá, latinos névalakkal (Emericus Szent Peteri). Borsod megyei birtokos nemes, a vármegye alispánjaként csatlakozott a kurucokhoz 1703 októberében. 1704. április 27-től (?) brigadéros, de alispánságát 1706-ig megtartotta, a szécsényi konföderáció szövetséglevelét is e tisztségével írta alá. 1705-1707 között a Gazdasági Tanács tagja, 1709-től egy lovasezred tulajdonosa. Főként a Duna-Tisza közén parancsnokolt. Már 1711. április 26-án felesküdött a császárra, majd a békekötés után visszatért birtokaira. 1712-ben megyéje követe a pozsonyi országgyűlésen. 1725-ben hunyt el. Sztojka László:10 6 Máramaros vármegye egyik meghatalmazottjaként írta alá mindkét példányt, latinos névalakkal (Ladislaus Sztojka). Máramarosi nemescsalád sarja, 1670 körül született. 1703 őszén a vármegye esküdtjeként szerepel. 1707-től partiumi kerületi hadbiztos. A szatmári béke után több ízben máramarosi alispán. 1717-ben tevékeny részt vállalt a tatárok elleni fegyverkezésben.10 7 Első felesége Szegedy Sára, a második Thoroczkay Erzsébet volt. 1732-ben hunyt el, egyik fia erdélyi római katolikus püspök lett, aki 1749-ben fivéreivel együtt bárói címet nyert.10 8 103 Életrajza: Uo. 400. 104 Életrajza: Uo. 401^02. 105 Életrajza: Uo. 412-413. 106 Életrajza: Uo. 423-424. 107 Szilágyi István: Az utolsó tatárjárás. In: Szigeti album. Kiadták Szilágyi István - R Szathmáry Károly. Pest 1860. 284-318.; Várady Gábor: Savoyai Jenő és a Nándorfehérvár elleni hadjárat. 1716-17. Hadtörténelmi Közlemények 7. (1894) 205-207., 211-212.; Obetkó Dezső: Az 1717-i tatárbetörés. Uo. 42. (1941) 197., 204. és Fogarassy Zoltán: Az utolsó tatárjárás Magyarországon. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 42. (2007) 307., 309., 311. 108 Családjára, halálozási évére 1. A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Összeáll. Gudenus János József. I-V Bp. 1990-1999. IV 71. és Temesváry János: Öt erdélyi püspök rangemelése. (Öt czimer-képpel.) Erdélyi Múzeum Új folyam 5. (27.) (1910) 271-279.
