Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Mészáros Kálmán: A szatmári béke aláírói és további sorsuk IV/887
910 MÉSZÁROS KALMAN Tardi Ferenc:10 9 Az erdélyi katonáskodók részéről mindkét példányt az ötödik helyen írta alá, latinos névalakkal (Franciscus Tardi). 1705 tavaszán Boné András főként bihari településekről verbuvált lovasezredének főstrázsamestereként szerepel először. Egy évvel később már Boné alezredese. Az 1706. évi mustrakönyv bejegyzése szerint Margittára való, egy 1707. évi forrás viszont telegdi lakosként említi. Bóné András 1707 nyarán bekövetkezett halála után ő lett az ezred parancsnoka, amelynek élén mindvégig kitartott Rákóczi oldalán. A békekötés utáni sorsáról nincs adatunk. Teleki Mihály gróf:11 0 Az erdélyi rendek részéről mindkét példányt a második helyen írta alá, latinos névalakkal (C[omes] Michael Teleki). Az Apafi-kor nagyhatalmú főgenerálisa, a Thököly Imre ellen vívott zernyesti csatában elesett Teleki Mihály és Veér Judit fia. 1671-ben született, 1692-ben Kővár vidéki főkapitány lett, 1697-ben testvéreivel német birodalmi grófi címet nyert. 1704 elején átadta Kővár várát az ostromló kurucoknak, és csatlakozott Rákóczihoz. Apósa, Thoroczkay István ekkor már az erdélyi kuruc csapatok főparancsnoka volt. Családtagjaikat (Teleki anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, anyósát és sógorait) viszont Jean Louis Rabutin császári főhadparancsnok szinte túszként tartotta Szebenben, és csak 1706-ban nyertek szabadulást. A fejedelem az erdélyi tizedbérletek irányítását bízta Telekire, és egy lovasezred parancsnokává tette. 1704 folyamán a kincstári javak kezelője is volt, az év végén pedig az Erdélyi Consilium tagja lett. 1707-ben megerősített tanácsúri címe mellé megkapta a Kolozs vármegyei főispánságot is. 1709 elején követségben járt a nándorfehérvári-szendrői pasánál. Rákóczi mindvégig elutasította tábornoki előléptetésére vonatkozó kéréseit, és csak 1711. április végén bízta rá az erdélyi csapatok parancsnokságát, amikor már Teleki is elfogadta a békekötés szükségességét. (Természetesen illuzórikus volt az az elvárás, hogy éppen Teleki forduljon szembe Károlyival, holott korábban Rákóczi sem értékelte sokra képességeit.) 1712-ben, 1713-ban és 1718-ban eredménytelenül jelölték református részről guberniumi tanácsosnak (sőt 1712-ben gubernátornak is).111 1713-ban a reformátusok főgondnoka lett, 1715-ben visszanyerte a kővári főkapitányságot, komoly politikai pozícióhoz azonban nem jutott. Viszonylag korán, 1720-ban halt meg. Naplója a kor fontos forrása. Vay László:11 2 Magyarország részéről mindkét példányt a hatodik helyen írta alá, latinos névalakkal (Ladislaus Vay). Szabolcsi református köznemes, a fejedelem legbizalmasabb hívei közé tartozó Vay Ádám unokaöccse. 1701. júniustól Rákóczi bécsújhelyi fogolytársa, 1702 márciusában szabadult. 1703. július 19-én, Rákóczi vajai látogatásakor csatlakozott a kurucokhoz. 1704 elején már lovas ezredes, 1708 novemberében brigadéros. 1711-ben, a béketárgyalások alatt kezesként szerepelt. Első Felesége Teleki Mihály húga (Borbála) volt, akit talán éppen 1710/1711 táján veszített el, ez legalábbis megmagyarázná, hogy mind Vay László, mind Teleki Mihály, mind pedig az ugyancsak a Teleki családból házasodó Barcsay Ábrahám fekete viaszpecséttel látta el a békeokmányt. Néhány évvel később Bagossy Pál kuruc tábornok özvegyét, Boros Katát vette nőül. 1715-ben Szabolcs vármegye követe az országgyűlésen. 1733-ban hunyt el. Wass Dániel:11 3 Az erdélyi rendek részéről mindkét példányt az ötödik helyen írta alá, latinos névalakkal (Daniel Vass). O is a főúri címet még nem viselő, de 1690 előtt főrendűnek számító előkelő család sarja, czegei Wass János és Ebeni Éva fia, 1674-ben született. 1704. augusztus 10-én Szebenből 109 Életrajza: Heckenast G.: Ki kicsoda? i. m. 428. 110 Életrajza: Uo. 429-130. 111 Trócsányi Zs.: Habsburg-politika i. m. 316-317., 319., 322. 112 Életrajza: Heckenast G.: Ki kicsoda? i. m. 452^53. 113 Életrajza: Uo. 449-450., ill. vö. még újabban András W. Kovács: The History of the Wass de Czege Family. Hamburg 2005. főként 122-124.
