Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875
878 KALMÁR JÁNOS nevezett „labanc" országgyűlésen9 a prímással és a kalocsai érsekkel együtt 7 megyés- és 12 címzetes püspök, továbbá összesen 26 kanonok, apát, illetve prépost jelent meg. A főurak közül a herceg-nádoron kívül 10 Eszterházy gróf, 5 Erdődy gróf, 4-4 Csáky, Pálffy, Kollonich és Zichy gróf, 3-3 Batthyány, Draskovich, Keglevich, Kéry és Nádasdy gróf, 2-2 Czobor, Koháry, Forgách és Széchényi gróf vett részt.1 0 Politikai pártállásukból hiba lenne mechanikusan arra következtetni, hogy számukra közömbös lett volna a „nemzeti ügy". Számba véve a szabadságharc idején általuk megfogalmazott politikai igényeket, könnyen meggyőződhetünk ennek az ellenkezőjéről. 1705-ben vagy 1706-ban, mindenesetre kevéssel I. Lipót császár és király halála után, Esterházy Pál nádor összefoglalta a szabadságharc kitörésének okait, egyúttal javaslatot téve a fennálló problémák orvoslására. Szerinte a császári katonaság és parancsnokai sorozatos visszaélései, a bécsi Udvari Kamara törvénytelen intézkedései és más alkotmányellenes lépések okozták az elégedetlenséget. Ezért azt javasolta, hogy az új uralkodó, I. József hívja össze Pozsonyba az országgyűlést, amelynek keretében — az alattvalók megbékítése céljából — magyar királynévá koronáztathatná a feleségét, Amália Vilma braunschweig-lüneburgi hercegnőt. Határozottan leszögezte továbbá, hogy az országot kizárólag az írott magyar törvényeknek megfelelően szabad kormányozni, s hogy tartós békés állapot csakis mindennemű törvénysértés megtorlása esetén remélhető.11 Ismeretes egy másik, szintén a nádor által előterjesztett, de több magyar királyi tanácsossal együtt, 1707. március végén papírra vetett elaborátum is. Ez utóbbit azt követően fogalmazták, hogy félbeszakadtak az 1706-ban Nagyszombatban I. József és Rákóczi képviselői között kezdődött tárgyalások. A fejedelem ugyanis ragaszkodott a Habsburg-háznak a Magyar Királyságra vonatkozó flági öröklési joga érvénytelenítéséhez és az Aranybulla ellenállási záradéka ismételt hatályba léptetéséhez (azaz némelyik 1687. évi alapvető törvény figyelmen kívül hagyásához), valamint az Erdélyi Fejedelemség önállóságához, a protestáns vallásgyakorlat általános engedélyezéséhez és ahhoz, hogy a megkötendő megállapodást a tengeri hatalmak (Anglia és a németalföldi Egyesült Tartományok) szavatolják. A magyar király azonban — arra hivatkozva, hogy a szövetkezett rendek által támasztott feltételek az 1687. évi törvények érvényessége miatt sértik a felségjogot, továbbá a szuverenitását megkérdőjelező külföldi garanciával kapcsolatos igények miatt — visszautasította ezeket. A nádor, a többi magyar tanácsúr és Keresztély Ágost, az új prímás ilyen előzmények után már a reményeik szerint mielőbb sorra kerülő következő tárgyalásokban bízva terjesztették elő saját javaslatukat I. Józsefnek, akit — főleg a szövetkezett rendek Ónodra tervezett országos gyűlésének 1707 januárjában 9 Erről újabban bővebben 1. Kalmár János: Az 1708/09. évi ún. „labanc" országgyűlés. In: Országgyűlések - országos gyűlések. Szerk. Ballabás Dániel. (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolájának kiadványai. Konferenciák, műhelybeszélgetések II.) Eger 2011. 55-68. 10 Szíjártó M. István-. A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. 2. jav. kiad. Keszthely 2010. 144. és jegyz. 11 MOL P 125, Nr. 7129. pp. 1-16., ill. fol. 171r-175v.
