Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875
SZATMÁR, 1711: VÉG, FOLYTONOSSÁG, KEZDET 879 történt meghirdetése óta — igyekeztek a magyar országgyűlés összehívásának szükségességéről meggyőzni. Javaslataik a következők voltak: 1) Minthogy a koronázási hitlevélben foglalt ígéretek megtartását az uralkodó miniszterei és kormányszervei gátolják, az ezek megvalósítását illetően támadt jogos kétely csak úgy oszlatható el, ha a király és a szövetkezett rendek között kötendő megállapodást külföldi hatalmak is garantálják. Ami szerintük nem is lenne példátlan a magyar uralkodó és alattvalói viszonyában, hiszen annak idején a bécsi békét (1606) is szavatolta többek között Belső-Ausztria fejedelme, miként 1618-ban II. Mátyás kötelezettséget vállalt a Bethlen Gáborral 1615-ben Nagyszombatban kötött megállapodás külföldi hatalmak kezessége mellett történő országgyűlési becikkelyezésére is (ami csak azért nem valósult meg, mert az erdélyi fejedelem nem erőltette).1 2 2) Erdélyt illetően a magyar tanácsurak azt javasolták, hogy vagy az erdélyiek által még apja életében elfogadott II. Apafi Mihályt kellene fejedelemnek bevinni e koronatartományba, vagy, ha úgy gondolják, válasszanak mást helyette az ottani rendek, aki — a királynak teendő hűségeskü mellett — a Diploma Leopoldinum szellemének1 3 megfelelően kormányozná a Fejedelemséget, annak régi határain belül, azaz a Partium nélkül. 3) A számos feszültség forrásának tekintett idegen hadnak az ország belsejéből történő kivonását is elengedhetetlennek tartották, mihelyt a béke helyreáll. Csak a törökellenes határvidéken maradhatna a magyar katonasággal azonos létszámú külföldi fegyveres erő, az is magyar kapitányok parancsnoksága alatt. Az ország belsejében lévő főkapitányságokat — az örökös tartományok gyakorlatának megfelelően — a határszélre javasolták áthelyezni.1 4 4) A vallásügyet illetően úgy vélekedtek, hogy a protestánsok elegendő jogot kaptak az 1687-1688. évi pozsonyi, illetve az 1681. évi soproni országgyűlésen. Ha az ezen alkalmakkor hozott törvények foganatosítására helyenként nem vagy nem teljesen került volna sor, úgy e hiányosságokat kiküszöbölendőnek ítélték. A protestánsok esetleg felmerülő további igényeit pedig a legközelebbi országgyűlés napirendjére javasolták utalni. Esterházy nádor sürgette a fenti pontokkal kapcsolatos királyi állásfoglalást, hogy azt még az ónodi gyűlés megkezdése előtt a szövetkezett rendi vezetők tudomására hozhassák, előkészítve ezzel a felkelők és a kormányzat közötti újabb tárgyalást, amellyel megelőzhetőnek vélték Rákócziék megsejtett kockázatos 12 Az utóbbi megállapodásról újabban Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615). Századok 145. (2011: 4. sz.) 877-914. 13 Ennek szövegét 1. Rolf Kutschern: Landtag und Gubernium in Siebenbürgen 1688-1869. (Studia Transylvanica 11.) Köln-Wien 1985. 327-333. 14 Erre újabban vö. Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése a 17-18. század fordulóján. PhD-disszertáció. ELTE BTK Történelemtudományok doktori iskola. Bp. 2011.
