Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kalmár János: Szatmár, 1711: vég, folytonosság, kezdet IV/875
SZATMÁR, 1711: VÉG, FOLYTONOSSÁG, KEZDET 877 kat,6 utólag reálisnak bizonyuló politikai alternatívát kínálva. Ha akadtak is köztük néhányan, akik átmenetileg csatlakoztak a felkelőkhöz, azok is nagyrészt csak azért tették, hogy megkíméljék javaikat a kurucok kártételeitől. A helyzet kétségkívül összetett voltára legyen elég gróf Csáky Imre (1672-1732) váradi püspök, Bihar vármegye főispánja, későbbi bíboros családtagjainak példáját említeni. Egyik bátyja, Zsigmond (1665-1738) 1706-ban lett tárnokmester. Két másik fivére, György (1677-1741) és Tamás (1675-1705) a spanyol örökösödési háború rajnai hadszínterein vitézkedett. A szatmári főkapitányi tisztet viselő István nevű testvére (1669-1725) pedig — bár 1703-ban Dolhánál még a felkelők ellen harcolt —, miután Szatmárnál kuruc fogságba esett, hogy javait megkíméljék, beállt Rákóczi táborába, ahol komoly gazdasági karriert futott be, mígnem rövid lengyelországi emigrációjából amnesztia alapján tért haza. Krisztina nevű nővére (1654-1723) viszont 1695 óta Bercsényi Miklós kuruc főgenerális felesége volt, aki férjével tartott az emigrációba is. Mihály (1676-1757) nevű fivére szintén csatlakozott a szabadságharchoz, amikor szepesvári várát a kurucok ostrom alá vették, majd hamarosan tábornok lett Rákóczi seregében. Rodostóba is elkísérte a fejedelmet, és is ott halt meg.7 A Csákytestvérek pályája tehát családtörténeti vonatkozásaival is példázza egyrészt a Rákóczi-szabadságharc részbeni polgárháborús jellegét, másrészt egyes mágnásfamíliák azon stratégiáját, hogy a politikailag megosztottá vált országban mindkét oldalon legyen elkötelezett családtagjuk. Akadtak ugyanakkor olyan főnemesi családok is, amelyek mindvégig és egyöntetűen megmaradtak aulikusnak.8 Az 1708-ban kezdődött pozsonyi, úgy-Nyíregyháza 2011. 55., 126. Kaminszkij felszentelésére és a pápa által történő megerősítésére azonban nem került sor (Benda Kálmán-. Rákóczi és a Vatikán. Brenner apát küldetése XI. Kelemen pápához 1707-1708. Történelmi Szemle 2. [1959: 1-2. sz.] 23.), hiszen a szécsényi kuruc országos gyűlés végzései (1705. szeptember 15-20.) között Telekesyn kívül említett Petes András ansariai, valamint Illés István samandriai (azaz szendrői) püspökök csak olyan címzetesek voltak, akik püspökké sem voltak szentelve, s akiket Róma csak egyszerű papként rangsorolt. L. Magyar történeti szöveggyűjtemény. I-II. köt. 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp. 1968. II. köt. 808.: 26. jegyz. (a továbbiakban Magyar történeti szöveggyűjtemény), valamint Magyar Katolikus Lexikon. II. köt. Főszerk. Diós István. Bp. é. n.. 238. 6 A Forgách Simon gróf kuruc tábornagyhoz köthető emlékirat — még ha némileg túlozva is — így szól erről: „[...] már egész Magyarország átállt Rákóczihoz [ti. 1703 végére], kivéve a főrangúakat és a püspököket, kik valamennyien a megerősített helyekre húzódtak, vagy éppen Bécsbe. A főrangúak közül más senki nem volt Rákóczi pártján, csak Bercsényi gróf [...], ki az üldöztetése idején Lengyelországba me'nekült, valamint Csáky Mihály gróf, akinek a rákócziánusok oldalára átállt német katonaság miatt Szepesvárat magával együtt át kellett adnia, továbbá Károlyi Sándor báró, aki Kassáról menekült Rákóczihoz." Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. Ford. Kenéz Győző. Századok 102. (1968: 5-6. sz.) 1055. 7 Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672-1732). Kalocsa 1933. 66. és Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta Mészáros Kálmán. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 8.) Bp. 2005., passim, valamint Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája 1703-1711. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára) Bp. 2006. 71. 8 Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); P 125, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Esterházy Pál nádor, 34. csomó, ill. Mikrofilm 4730. tekercs, Nr. 8539. pp. 18-19. (Bécs, 1707. aug. 20-án kelt nyomtatvány).
