Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867
A SZATMÁRI BÉKESSÉG ÉS FRANCIAORSZÁG 873 folyásos köreiben tapasztalható hallgatás a magyar szabadságharc végkifejletéről. A memorialista Saint-Simon például részletes portrét fest Rákócziról és a magyarországi háborúról, ám a szatmári béke ténye nem jelenik meg leírásában.20 Hasonlóan konzekvens elhallgatást tapasztalhatunk a korabeli hivatalos franciaországi sajtó legreprezentatívabb orgánuma, a Gazette de France részéről is. A neves periodika 1711. április 25-i számában homályosan utal arra, hogy Károlyi Sándor hűséget fogadott a császárnak, ám a cikkíró megjegyzi azt is, hogy „még mindig elég csekély az esély arra, hogy a háború egyezség által ér véget". Az újság csak egy hónap múlva, I. József császár és király halála után, vallja be, hogy „egy futár meghozta a hírét, hogy Pálffy gróf egyezséget (accommodement) kötött Károlyival és a többi konföderálttal". A következő hetek folyamán az újság hírei nem győzték sorolni a megegyezés politikai, jogi és intézményi akadályait. Az utolsó erre vonatkozó bejegyzés 1711. július 4-én történt, amikor megemlítették a szerződés császár által történt ratifikálását, azonnal hozzátéve, hogy „semmi jele nem mutatkozik, hogy Rákóczi és a többi fővezér is elfogadnák azt".21 Végül tanulságos megvizsgálni azt is, miként maradt fenn a szatmári békekötés emléke a különféle 18. századi francia szótárakban és lexikonokban. Az első vizsgált referenciamunka, Louis Moréri Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux de l'histoire sacrée et profane 1725. évi kiadásában Zatmar alakban találkozhatunk a keresett helynévvel. A sommás definíció kiemeli, hogy a korábban kuruc település a császár fennhatósága alatt áll, de nem tesz említést az 1711. évi eseményekről.22 Egy másik korabeli nagyhatású munka, Antoine-Augustin Bruzen de la Martiniére Le Grand Dictionnaire Géographique et Historique et Critique című, a század folyamán rendkívül népszerű lexikonja volt, amely a magyarországi földrajz és történelem területén is elég tájékozottnak tekinthető.23 A lexikon 1768. évi kiadásában szintén részben franciás formában Zathmar földrajzi név alatt találunk utalást a történelmi helyre. A szócikk megkülönbözteti Szatmár települést az azonos nevű vármegyétől, ám a hely történelmi szerepére vonatkozólag csak egy pontatlan utalást találhatunk, az 1711. évi megegyezés említése nélkül.2 4 Az említett két példa alapján nem meglepő, hogy a Diderot és d'Alembert által szerkesztett Nagy Enciklopédia két szatmá-20 L. ehhez Philippe Hourcade: Eustache Le Noble et Saint-Simon, historiens de Rákóczi et de la Guerre des Mécontents. Cahiers Saint-Simon (1979: Nr. 7.) 15-25. 21 Vö. François Cadilhon: La Gazette de France et les enjeux de la guerre d'indépendance hongroise au début du XVIIIe siècle. Studia Caroliensia (2004: 3-4. sz.) 134. 22 Louis Moréri: Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux de l'histoire sacrée et profane. Tome VI. Paris 1725. 230. 23 Vö. Kövér Lajos: La réception de la Hongrie d'après Bruzen de la Martinière. In: Mille ans de contacts, Relations franco-hongroises de l'an mil à nos jours. Dir. Marie Payet - Ferenc Tóth. Szombathely 2001. 205-212. 24 Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière: Le Grand Dictionnaire Géographique et Historique et Critique. Tome VI. Paris 1768. 356.
