Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867
874 TÓTH FERENC ri — a városra és a vármegyére vonatkozó — szócikkei sem emlékeznek meg a magyar történelemben oly jelentős szerepet betöltő megegyezésről.25 * Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az 1711 tavaszi szatmári békekötéshez vezető út a francia diplomácia aktívabb szerepvállalása esetén sem lehetett volna elkerülhető, sőt a versailles-i kormányzat ez idő tájt valójában már lemondott az elsősorban diverzióként számon tartott magyar szabadságharc további támogatásáról. II. Rákóczi Ferenc fejedelem Oroszország és Franciaország eltérő érdekeit összeegyeztetni próbáló igyekezete is csak ideig-óráig hozhatott eredményeket. A francia kormányzat ugyanakkor a közvélemény számára a magyar kérdést továbbra is igyekezett — részben a tények elhallgatásával vagy azok módosított kommunikációjával — úgymond „melegen tartani". Ennek célja a háború végén a lakosság demoralizálásának elkerülése és további reménykeltés lehetett. E politika érdekes utóhatása lehetett a későbbi tudományos művekben tapasztalható, fentiekben bemutatott hiátus. Mindezek ellenére persze a szatmári megegyezés mégsem nevezhető teljesen visszhang nélkülinek Franciaországban, hiszen e fontos eseményhez (is) kapcsolódott a franciaországi magyar emigráció megjelenése és a magyar huszárság nyugat-európai sikertörténete. II. Rákóczi Ferenc emigrációs kudarcai ellenére a szélesebb értelemben vett Rákóczi-emigráció mérlege pozitív képet mutat. Egyrészt az emigráns magyarok megismerkedtek a kor eszmeáramlataival, és azokat — igaz jelentős késéssel — a magyar szellemi élet felé is közvetítették. Másrészt pedig a magyar kisháborús taktika és a huszárság elterjedésével a nyugati hadművészet számára a magyarság olyan modellértékű példát adott, amelyet számos sikeres karrier és kiemelkedő teljesítmény fémjelez. THE PEACE OF SZATMÁR AND FRANCE by Ferenc Tóth (Summary) During the War of the Spanish inheritance, a major place within the system of anti-Habsburg alliances which France established in Eastern Europe was occupied by the movement launched by Ferenc Rákóczi II, for it offerred the possibility of forcing the Habsburgs into a war on two fronts. In this respect, French foreign policy counted on the support of the Ottoman Empire, Sweden, Poland and, for some time, of Russia. Yet the international political situation was considerably modified in the wake of the battle of Poltava in 1709. This turn of events profoundly undermined both the French network of East-European allies and the plans cherished by Ferenc Rákóczi II. The prince hac made efforts previously to win the support of tsar Peter I, and also to get backing for it from the French diplomacy. Yet by this time the government of Versailles had already decided to stop supporting the Hungarian diversion any more. The efforts of Ferenc Rákóczi II at reconciling the divergent interests of Russia and France could only yield very short-term results. Nevertheless, the ^'rench government continued to try to keep the Hungarian question „warm" towards the public opinion, partly by silencing the facts and partly by communicating them in a consciously modified form. The aim of these efforts must have been to avoid the demoralisation of the population in the last section of the war and to raise further hopes. A strange form of afterlife of this policy may have been the lack of any reference to the peace of Szatmár in later scientific works. 25 Denis Diderot - Jean le Rond d'Alembert: Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences et arts et de métiers. Tome 36. Genève 1779. 389.
