Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867

872 TÓTH FERENC Rákóczi tiltakozása ellenére Károlyi felgyorsította békefolyamatot, és így a konföderáció szatmári gyűlésén már a megegyezés hívei kerültek többségbe. Pálffy János általános amnesztia-ígérete és a protestáns vallásszabadság elfogadtatása után elhárult az akadály a megegyezés előtt, amelyet I. József halála után nem sokkal, 1711. április 30-án a delegált képviselők kézjegyükkel is elláttak.1

5

Rákóczi mindvégig ellenezte a megegyezést, annak ellenére, hogy a magyarországi közhangulat erősen hajlott már a kompromisszum irányába. A fejedelem először a Lengyel Királyság déli részén talált menedéket, ám ez a magyar határ közelsége miatt kockázatosnak bizonyult. Egy meghiúsult merénylet után az északi Danckába (Dantzig, Gdansk) helyezte át székhelyét. A kikötővárosban határozta el magát franciaországi útjára, abban a reményben, hogy részt vehet a spanyol örökösödési háborút lezáró béketárgyalásokon. 1712 végén az angol Szent György hajót bérelte ki, amely a dán Koppenhága, a svéd Marstrand és az angol Hull kikötők érintésével a normandiai Dieppe-ig szállította az emigrációt választó fejedelmet.1

6 A korábbi szoros kuruc-francia diplomáciai együttműködés ellenére meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a szatmári békekötés nem váltott ki nagy franciaországi visszhangot. A magyar ügyekben járatos francia diplomaták számára az esemény egyáltalán nem jelentett meglepetést. A magyarországi francia diplomaták (des Alleurs, Lemaire, Fierville) levelezéseiből és jelentéseiből egyértelműen kitűnik, hogy a francia diplomácia már régóta számolt a magyarországi felkelés bukásának lehetőségével. A francia külpolitika fő célkitűzése a kuruc mozgalommal kapcsolatosan arra irányult, hogy a „magyar diverzió" minél tovább fennálljon, és ezzel jelentős császári csapatokat legyen képes lekötni. XIV Lajos számára Rákóczi kuruc államának támogatása elsősorban katonai szükségszerűségvolt, amelyet a spanyol örökösödési háború indokolt leginkább. Ennek megfelelően a francia diplomácia számára fontos tényezőt képviselt a magyar diverzió, amelynek viszonylag csekély mértékű támogatásával jelentős előnyöket volt képes elkönyvelni a francia külpolitika.17 Nem meglepő ezek után azt konstatálnunk, hogy a szatmári békekötéssel kapcsolatos francia külügyi források igen hiányosak és viszonylag csekély számúak. A magyar vonatkozású francia diplomáciai levelezés ezt követően megszakadt, és ezután már a környező országok francia diplomatái sem foglalkoztak érdemben a magyarországi helyzettel. A Nantes-i Diplomáciai Levéltári Központban létezett ugyan egy „Szatmári szerződés" című iratcsomó, amely a konstantinápolyi francia követség levéltárában sokáig szerepelt,1

8

ám ezt az utíbbi időszakban a gyűjteményből kiemelték, és azóta sajnos nyoma veszett.19 A diplomáciai iratok hiánya mellett nem kevésbé feltűnő a versailles-i udvar be-15

Jean Bérenger - Charles Kecskeméti: Parlement et vie parlementaire en Hongrie 1608-1918. Honoré Champion. Paris 2005. 176-177., részletesebben 1. Mészáros Kálmán e számbeli írását. 16

Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi. Akadémiai Kiadó. Bp. 1991. 58. 17 Michael Hochedlinger: Austria's Wars of Emergence 1683-1797. Longman. London 2003. 191-192. 18 Centre des Archives Diplomatiques de Nantes, Nantes; Constantinople série A fonds Saint-Priest correspondance secondaire 131.: Traité de Szathmar. 19 Anne-Sophie Cras levéltáros (Centre des Archives Diplomatiques de Nantes) szíves közlése.