Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867
A SZATMÁRI BÉKESSÉG ÉS FRANCIAORSZÁG 871 tait éppen a geertruidenbergi tárgyalások idején, mert ezekben a körülményekben is, épp úgy, mint életem eseményeiben, felismertem azt a nagy igazságot, amelyet mindenki tele szájjal hirdet, de csak kevesen hisznek benne igazán. Ember tervez, Isten végez."12 A szatmári béke és francia visszhangja Mindezek alapján a kurucok számára elkerülhetetlen volt a császáriakkal való további tárgyalások megkezdése, amelyekre 1710 augusztusában került sor. Rákóczi fejedelem szerette volna a tengeri hatalmak közvetítő segítségét is igénybe venni, ezért követeket küldött az angol és holland kormányhoz. Anna királynő hamarosan felvette a kapcsolatot József császár és királlyal a magyarországi helyzet rendezése ügyében. Ebben az időszakban már kb. 50000 császári-királyi katona állt szemben Rákóczi egykori hadseregének töredékeivel, amelyek legfeljebb 20-25000 fős haderőt képviseltek. A dunántúli császári sikerek és Érsekújvár feladása után a magyarországi kuruc mozgalom teljesen reménytelen helyzetbe került. Rákóczi persze igyekezett menteni széteső államának darabjait: a szenátus egy részét Lengyelországba telepítette át, miközben Bercsényi Miklóst és Károlyi Sándort bízta meg az oroszokkal, illetve a császáriakkal való további tárgyalások folytatására. A spanyol örökösödési háborúban kimerült európai nagyhatalmak is üdvözölték a békefolyamat elindulását. Savoyai Eugen herceg különösen szerette volna a magyarországi helyzet rendezését, és ezért Gróf Pálffy Jánosra bízta a tárgyalások gyors lefolytatását, amit az országszerte dühöngő pestis és a császári csapatok ellátási nehézségei is indokoltak.13 1711 januárjában Károlyi Sándor rövid fegyverszünet megkötésével igyekezett rávenni Rákóczi fejedelmet a Pálffy Jánossal való megegyezésre. Rákóczi kereken megtagadta a hűségesküt, és továbbra is a tengeri hatalmak és Oroszország támogatását kereste. Károlyi megbízatását meghosszabbítva 1711. február 20-án, Vereckén kiadott pátensében a fejedelem megindokolta újabb külföldi útját, amely egyben a legutolsónak és a leghosszabbnak is bizonyult. Mindeközben a bécsi udvar ügyes jogi érveléssel hárította el a tengeri hatalmak mediációját, mely szerint Rákóczi nem tekinthető ellenségnek, hanem csak egy törvényes uralkodó elleni lázadónak. Ezt követően a tárgyalások leginkább a lázadóknak nyújtandó amnesztiáról és a fejedelem elszigeteléséről szóltak. A Hofburg ígéreteket és fenyegetéseket sem nélkülöző taktikája végül eredményt hozott, és Károlyi a császár hűségéré tért. Rákóczi ezt követően még próbálkozott des Alleurs márkinál, korábbi francia követénél, aki ekkoriban — mint fent már említettük — a konstantinápolyi francia nagyköveti címet viselte, hogy segítsen számára a Portánál menedéket kapni. E próbálkozás viszont a török fél óvatossága miatt nem járt eredménnyel.14 12 Uo. 425. 13 Köpeczi Béla - R. Várkonyi Agnes: II. Rákóczi Ferenc. 3. jav., bőv. kiad. Osiris. Bp. 2004. 442-451. 14 Joseph de Hammer: Histoire de l'Empire ottoman depuis son origine jusqu'à nos jours. Tome XIII. (1699-1718). Paris 1839. 228.
