Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért IV/853
KÁROLYI SÁNDOR ÉS PÁLFFY JÁNOS A SZATMÁRI MEGEGYEZÉSÉRT 863 lyezésükre, a rendi jogok és a törvények tiszteletben tartására (beleértve a vallásügyet is). Mindezt azok után, hogy a kuruc vezetés 1705-ben Szerencsen törvénytelennek minősítette I. József uralkodását, létrehozta a konföderációt és vezérlő fejedelemmé választotta Rákóczit, két évvel később pedig a magyar tróntól is megfosztotta a Habsburg-házat. Ezek az események nem csak radikalizmusuk miatt tekinthetők rendkívülieknek, hanem abból a szempontból is, hogy a kuruc vezetők meglehetősen önkényes és ellentmondásos jogértelmezését tükrözik. Az általuk összehívott conventusokat például országgyűlésként értelmezték (holott Magyarország egésze soha nem vált „kuruccá" és az országos méltóságviselők se képviseltették magukat egyetlen gyűlésen sem), az 1708. évi diéta törvényességét viszont megkérdőjelezték. Ugyanez a következetlenség nyilvánult meg abban is, hogy miközben I. József királyságát illegitimnek tekintették, Rákóczi szuverén fejedelemségének elismerését jogosnak tartották, jóllehet a korábbi erdélyi fejedelmek legitimitását a speyeri egyezmény óta (1570) a mindenkori törvényes magyar királyok által ideiglenesen átruházott uralkodói jogkör adta, amellyel Rákóczi természetesen nem rendelkezett.3 6 Hogy ezek után a szabadságharc katonai vereség helyett paciflkációval, jogfosztás helyett a rendi kiváltságok megerősítésével végződött, annak komoly, Károlyi és Pálffy egymást erősítő politikai szándékánál nyomósabb oka volt. Mégpedig mindenekelőtt a monarchia érdeke, amely a konfrontáció helyett a Magyarországgal való jó viszonyt tette kívánatossá. Egyrészt a Habsburg-ház helyzetében a spanyol örökösödési háború folyamán bekövetkezett súlyponteltolódás, másrészt Magyarország jelentős területi nagysága és természeti gazdagsága, harmadrészt stratégiai jelentősége miatt, amelyre a tárgyalások idején küszöbön álló, majd ki is robbant orosz-török háború ismét ráirányította a figyelmet. Magyar szempontból az is szerencsés körülményként értékelhető, hogy az 1705-ben meghalt I. Lipót utódai apjuknál jóval rugalmasabbak voltak, és kezdettől hajlottak a megegyezésre, persze a dinasztia érdeksérelme nélkül. Ha I. Józsefen múlik, a szabadságharc már a nagyszombati béketárgyalásokkal befejeződhetett volna, legalább olyan előnyös feltételekkel, mint öt esztendővel később Szatmáron.3 7 Annál is inkább, mivel Rákóczi ekkor még csak választott, de tisztségébe be nem iktatott, így esküt sem tett fejedelme volt Erdélynek, tehát a szuverenitása elismertetésére irányuló törekvés jogilag csak félig-meddig volt indokolt - még ebből az aspektusból is. I. József a nagyszombati tárgyalások kudarca és az ónodi detronizáció után látszólag elzárkózott a konfliktus békés rendezésétől, alkalomadtán mégis készen állt a megegyezésre. Amikor Pálffyt magyaror-36 Részben apja rebellis múltja miatt, részben a Habsburg-oszmán erőviszonyok s ezzel összefüggésben Bécs Magyarországgal és Erdéllyel szemben követett politikájának megváltozása következtében. Az erdélyi országgyűlés összehívásának és Rákóczi fejedelemmé választásának körülményeit a jogosultság szempontjából elemezve, Gebei Sándor hívta fel a figyelmet arra (is), hogy az erdélyi rendek a saját maguk által megfogalmazott feltételt „felülírva" választották fejedelemmé Rákóczit, amikor eltekintettek katolikus mivoltától. Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc és az Erdélyi Fejedelemség. In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Pál Judit -Sipos Gábor. Kolozsvár 2010. 115. 37 Aretin, K. O.: Magyarország és I. József császár politikája i. m. 38.
