Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért IV/853
864 KOVÁCS ÁGNES szági főparancsnokká nevezte ki, arra bíztatta, hogy a katonai módszerek mellett „tegyen megbékélési kísérletet is". Az uralkodó voltaképpen már a Károlyi számára kiállított kegyelemlevél keltezése idején sejtetni engedte Pálffyval, hogy kész az amnesztia kiterjesztésére. A császári fővezérhez intézett leiratában ugyanis a következő mondatok olvashatók: „Mi mindazok fölé, akik gonosztetteiket szívből megbánják, született kegyességünkből kegyes atyai szárnyainkat kiterjesztjük [...] Ilyen tartalmú teljhatalmat kapsz [ti. Pálffy], amelyet a fenti céllal ügyesen vegyél igénybe."3 8 I. Józsefhez képest — akit váratlanul, a Károlyi és Pálffy között folyó tárgyalások finisében ragadott el a halál — a későbbi III. Károly még eltökéltebben akarta új alapokra helyezni a Habsburg-magyar viszonyt. Nem csak azért, mert jogosnak ismerte el a magyarok sérelmeinek egy részét, hanem azért is, mert spanyolországi tapasztalatai arról győzték meg, hogy hosszú távon az együttműködés szolgálja jobban a monarchia nagyhatalmi érdekeit, és a többi ország számára is üzenetértékű a konfliktus kezelésének módja. Ebbe az irányba befolyásolták őt a számára mértékadó bécsi személyiségek is, Johann Wenzel Wratislaw von Mitrowitz, Jakob Anton von Dietrichstein, Johann Leopold Donat Trautson, Savoyai Eugen, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Károly több ízben szorgalmazta az anyjához, mint régenskirálynőhöz írt leveleiben a törvényesség helyreállítását, az arra érdemes magyarok megbecsülését.39 Neki is köszönhető, hogy az özvegy Eleonóra császárné és a háborús párt szándéka ellenére Pálffy János maradt a magyarországi császári seregek élén,4 0 és hogy a szabadságharcot olyan kompromisszummal lehetett lezárni, amely megszilárdította a Magyar Királyság és a magyar rendi társadalom Habsburg Monarchián belüli pozícióját.4 1 38 Zachar J.: A szatmári béke bécsi szorgalmazója i. m. 62., 65. 39 III. Károly szerepéről a tárgyalások alatt és a megegyezést követően részletesen 1. Kalmár János: III. Károly és Magyarország 1711-ben. Levéltári Szemle 39. (1989: 4. sz.) 44-50. 40 Pálffy visszahívásának valódi okáról, hogy tudniillik I. József özvegye és a bigott anyacsászárné így akart bosszút állni, mert az uralkodónak Pálffy leánya volt a szeretője, Wratislaw tájékoztatta Károlyt 1711. április 22-én kelt levelében. Ebben részletesen leírta, hogy személyesen járt közben Eleonóránál, mert a rendelkezést kegyeletsértőnek találta, s mert Pálffy nagyon jó katona és hűséges magyar. Még arról is beszámolt, miként határoztak Pálffy Mária Anna további sorsáról. Lukinich I.: A szatmári béke története és okirattára i. m. 326-327. 41 Azok az érvek, amelyek alapján néhányan éppen erre (is) hivatkozva utasítják el a Károlyi-Pálffy-féle megegyezést, azért nem helytállóak, mert Magyarországon hiányoztak a gazdasági-társadalmi struktúraváltás feltételei. Ezt egyébként Rákóczi is tudta, hiszen a szabadságharcot a kormányzat abszolutisztikus hatalomgyakorlása miatt és a megsértett rendi privilégiumok helyreállításáért indította. A megegyezés bírálata fogalmazódik meg például a következő munkákban: Dénes Iván Zoltán: A hamis „realizmus" eszményítése. In: A Rákóczi-szabadságharc vitás kérdései i. m. 79-80., 83.; Nagy József Zsigmond: Szekfű Gyula monográfiaterve Károlyi Sándorról. In: Uo. 75.; R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi szabadságharca történelmi fejlődésünkben és a szatmári béke értékelése. In: Uo. 28., 34-36., ill. velük szemben 1. Kovács Ágnes: Károlyi Sándor társadalmi-politikai nézetei a szabadságharc idején. In: „Rákóczi urunk...hadaival itten vagyunk". Szerk. Takács Péter. Debrecen-Nyíregyháza 2000. 20-22., ill. újra kiadva: In: A Rákóczi szabadságharc. Szerk. R.Várkonyi Ágnes - Kis Domokos Dániel. Bp. 2004. 547-548.
