Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 833 engedélyezte. Bercsényi 1710. november 26-án azzal a feladattal hagyta el az országot,3 6 hogy „[Grigorij Fjodorovics] Dolgorukij herceggel, a cár teljhatalmú megbízottjával tárgyaljon", hogy a magyar közvetítéssel formálódó franciaorosz diplomáciai akciót révbe juttassa.3 7 A nagypolitika színterén elért siker természetesen Magyarországnak is érdekében állt, hiszen az orosz segítségre csak ennek függvényében számíthatott Rákóczi. Bercsényi „főhadiszállását" a San folyómenti Jaraszlóban (Jaroslawban) ütötte fel. Itt folytatta rendszeresen Dolgorukijjal, alkalmanként a cár fődiplomatáival, Gavriil Golovkin főkancellárral és Pjotr Safirov alkancellárral a megbeszéléseit, de az „Asszonnyal"3 8 is gyakran folytatott eszmecserét ebben a Rákóczinak vásárolt uradalmi központban. Bercsényi „hiperaktivitása" a svéd-török veszélyt hatástalanító oroszfrancia szövetségkötés előmozdítására irányult, hogy azután a magyar ügyek is kedvezőre fordulhassanak. Szó szerint: a főgenerális levélözönnel árasztotta el a fejedelmet. Miközben a lehető legrészletesebben beszámolt a lengyel és az orosz politikai széljárásról, az információk elemzésével és értelmezésével megoldási javaslatait is papírra vetette. Az 1710. decemberi levelek főleg az orosz-török viszony elmérgesedéséről szóltak és egy kirobbanó háború magyar vonatkozásait boncolgatták. Az 1700. évi konstantinápolyi orosz-török békét a XII. Károly svéd királynak biztosított szultáni védnökség ásta alá. Oroszország az ellenségének a befogadását (közel 10000 katonával együtt) a béke megsértésének, a jó szomszédságot veszélyeztető körülménynek tekintette. Bercsényi és Dolgorukij beszélgetései rávilágítanak arra, hogy a cár a poltavai döntő győzelem ellenére sem iktathatta ki még a küzdő felek sorából Svédországot, noha XII. Károly idegenben, török földön tartózkodott. Sőt, éppen emiatt következett be Oroszország déli, török-tatár fenyegetettsége is. „Nehéz most az czárnak két ellenséget csinálni; hanem ha az Fejedelem és ti is használni akartok a czárnak: békességet szerezzetek az svékussal!"39 -36 1710. szeptember második felétől november közepéig Ungvár és térsége volt Bercsényi tartózkodási helye - (AR I/VI. 609.,610.), november 21-én már a Vereckei-szorosból (Podpoluza=Podpolócz, AR I/VI. 611.), nov. 22.-én Plaviából (=Zsilip, Bereg vármegye, ma: Plavja, AR I/VI. 611.), nov. 24-én „Skólyából" (ma: Szkole, AR I/VI. 614.), már lengyel területről küldözgette leveleit Bercsényi a fejedelemnek. 37 Emlékiratok, 403-105.; Grigorij Fjodorovics Dolgorukij (1656-1723) 1700-1706 és 1709-1721 között Oroszország lengyelországi követe, Bercsényi barátja. Mivel a Rzeczpospolitában ügyes manőverekkel, beleértve a megvesztegetéseket is, az orosz befolyásnak mindig képes volt érvényt szerezni, a lengyelek szimpátiáját soha nem nyerte el. 38 Az említett személyek: „Golovkin" - Gavriil Ivanovics Golovkin (1660-1734), anyai ágon a cár rokona. 1677 óta (ekkor 5 éves Péter!) szolgálta Pétert. Nem véletlen, hogy a cár bizalmi embere kapta az orosz „Külügyminisztérium" vezetését Fjodor Alekszejevics Golovin kancellár halála, 1706 után.; „Safirov" - Pjotr Pavlovics Safirov (1669-1739) 1691-től a külügyet szolgálta. Latin, lengyel, német, holland, francia nyelveknek volt az ismerője. Golovin mellett belső titkárként, Golovkinnál alkancellárként dolgozott a zsidó származású karrierdiplomata.; „Asszony" - Adam Sieniawski lengyel főhetman felesége, szül. Elzbieta Helena Lubomirska (1669-1729) Rákóczi támogatója Lengyelországban, de családjának érdekei vezérelték politizálásában. A Rzeczpospolita életét befolyásoló koronás főkkel (a svéd király, az orosz cár, a két választott lengyel király) személyes ismeretségben állt. Nem véletlenül nevezték „korona nélküli királynőnek". A jaroslawi birtokot ő vásárolta meg saját nevén Rákóczinak, ha a fejedelemnek el kellene hagynia Magyarországot. L. részletesen Bozena Popiolek: Królowa bez korony. Krakow 1996. 39 AR ím. 628.
