Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
820 BARÁTH JULIANNA met elvonta a császárral való megbékélés lehetőségétől. Bercsényi helyzetjelentései mellett azonban Rákóczit más követek is tájékoztatták az események alakulásáról, emellett saját tapasztalatai alapján is látta, mi minden akadályozta az orosz segítséget, ám ezek ellenére ő is reménykedett. A főgenerális politikai nézetét és az orosz segítségbe vetett bizalmát Károlyi Sándorral is megosztotta. 1710. december 27-én kelt levelében kiemelte, hogy jót tett ügyüknek a Dolgorukij herceggel való megbeszélése, aki közbenjárt értük a cárnál, így ő bizakodva várja a cárral való találkozást: „Már bizonyossal biztathatom kegyelmeteket, mert Istennek kegyeimébűi bizonyossan tudom, hogy megh lesznek már az fel vett dolgok."2 9 Károlyi és a kuruc vezetők egy része viszont nem bízott a külső segítségben. Károlyi a belső helyzetet reménytelennek ítélte és nem volt hajlandó megvárni a cárral való találkozást. O csak a császárral való tárgyalásban hitt, szükségtelennek és károsnak vélt minden időt, amelyet Rákóczi — Bercsényi hatására — a szerinte reménytelen diplomáciai ügyekre fordított.3 0 Károlyi úgymond „tragikai vétsége" éppen az lett, hogy nem várta meg az orosz tárgyalások eredményét. A fejedelem 1711. február 21-én hagyta el Magyarországot, hogy találkozzon a cárral, de biztosította Károlyit, hogy visszatér. Rákóczi remélte, hogy az orosz segítséggel is véghezvihetik a békességet, amelyet Károlyi megalapozatlannak tartott, és ezért a Pálffy Jánossal való tárgyalások folytatását szorgalmazta. Rákóczinak a cárral való személyes találkozása előtt Bercsényi aktív tárgyalásokat folytatott I. Péter minisztereivel, akik tájékoztatták, hogy ha a török háború elkerülhető, akkor a cár kész „királyt adni Magyarországnak."3 1 A fejedelem előbb Dolgorukij herceggel találkozott Drohobyczban, aki a török háború ellenére is pozitívan állt a magyarok ügyéhez, bár azonnali segítséget nem ígért. A cárral való találkozóra végül április 28-án került sor Javoróban (Jaworowban).3 2 Áprilisra az események kedvezőtlenül alakultak, mivel kiderült, hogy a francia kormány titokban a svéd királynak akart kedvezni és támogatta a török háború kitörését. A cár ezek után nem érdeklődött a francia orientáció iránt, és a Habsburgokkal igyekezett rendezni kapcsolatát. Rákóczi tisztában volt Károlyi nézetével, amit egyik hozzá írt levele is bizonyít: „Volna elég mit írni az idevaló dolgokrúl Kegyelmednek, de amint levelébül látom, oly bizonytalannak tartja az idevaló reménységet, hogy írásomat csak biztatásnak tartaná."3 3 Károlyi végső véleményét a fejedelemnek 1711. április 3-án kelt levelében fogalmazta meg: „Az élő Istenre, hivatali kötelességére kénszerítem Felségedet, egy Bercsényiért Felséged ne vesse meg az confoederatiót, azaz a nemzetet, mely hazájában vagyon. Ne ragaszkodjék külső monarcháknak ál-umbra formában lévő reménségéhez és nyolc esztendőiül fogva biztató politicájához s azért ily contemptuose ne vesse meg az császár gratiáját, hagyjon békét az solennitásoknak, pompának, diffidentiának és abbul származott félelemnek, jöjjön be a confoederatio 29 MOL P 398. Nr. 6588.; Acta Rákócziana i. m. (DVD-ROM) 30 Bánkúti Imre: A szatmári béke. (Sorsdöntő történelmi napok 6.) Bp. 1981. 65. 31 Bercsényi szóba hozta a minisztereknek Alekszej cárevics magyar trónra ültetését. Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi. Bp. 1991. 72. 32 Uo. 72. 33 II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstromaival. 1703-1712. I-III. (AR I/I-III.) Közli Thaly Kálmán. Pest-Bp. 1873-1874. III. (AR I/III.) 600.
