Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Baráth Julianna: A külpolitikai lehetőségek megítélése a Rákóczi-szabadságharc második felében. Az orosz reménység IV/815
KÜLPOLITIKA A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC MÁSODIK FELÉBEN 821 közé, ne mondhassa azt in extremis, hogy elhadta az vezére őket."34 Ez a levél általános vádirat Rákóczi és Bercsényi külpolitikája ellen, amelyet nemcsak orosz vonatkozásban vetett el és nem csupán 1711-re, hanem az egész szabadságharcra vonatkoztatva. Károlyi taktikai meggondolásból úgy tett, mintha csak Bercsényiről feltételezné, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet. A szatmári béke megkötésének híre május tizedike táján érkezett meg Lengyelországba. Bercsényi szerint I. Péter a hírt így kommentálta: „Szánakozott a cár a Károli casussán: miért nem kellett megelőzni."3 5 A főgenerális ezzel tulajdonképpen a saját véleményét fejezte ki. Szerinte Károlyi letartóztatásával megakadályozható lett volna a békekötés. Az orosz segítség dolgában a helyzetet Rákóczi ismerte fel hamarabb. 1711 nyarán már éles viták alakultak ki Rákóczi és Bercsényi között az orosz szövetségről. A török háború ellenére a fejedelem még egy ideig reménykedett a cár segítségében, de rövidesen levonta a kiábrándító következtetést. 1711. december 11-én írta Vay Ádámnak: „Úgy látom, a czár iránt való opiniómban meg nem csalattattam: mert ha Kegyelmed sokszori discursusimra és Bercsényi úrral való disputatiónkra reflectálja magát, vele kezdett munkámat inkább azért kívántam végig űzni, hogy semmit el ne mulassak, mintsem segedelme bizodalmában." Ez a levél kifejezte a fejedelem csalódottságát, és bizonyos mértékben bírálta Bercsényi orosz orientációját. A sikertelenségért mégsem a cárt okolta: „Nem tulajdoníthatom malitiának cselekedetit, mint ministeriuma értetlenségének és innata sorditiessének."36 Bercsényi azzal mentegette magát, hogy „tovább azért nem defendálom az muszkát, kiben eddig is nem országát, hanem az mi kintelen necessitásunkat néztem." Szerinte Oroszország volt az egyetlen, akitől egyáltalán lehetett volna valami segítséget remélni, és annak elmaradásáért a francia politika volt okolható. Az általános béketárgyalásokhoz és főleg az angol közbenjáráshoz fűzött remények Bercsényi szerint Rákóczi felfogását jellemezték, de azok sem értek többet az „orosz reménységnél."3 7 A főgenerális nem igazán bízott az általános békében sem, keserűen említette fejedelmének, hogy a magyarokat mindenki elhagyta. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az orosz kapcsolat sem segített a kurucok nemzetközi elszigeteltségén, bár Rákócziék mindent megtettek ennek hatékonyabbá tétele éi"dekében. Az „orosz reménység" csak akkor lehetett volna megalapozott, ha Franciaország és Oroszország között szövetségi kapcsolatok alakultak volna ki, véget ért volna az északi háború és nem tört volna ki a török-orosz fegyveres konfliktus. Szekfű Gyula akadémiai székfoglalójának összegzésében azt hangsúlyozta, hogy az orosz terv diplomáciai tévedés és külpolitikai ballépés volt, amelynek szerencsére semmi befolyása nem volt a nemzet további sorsára. Bercsényi elképzelését Rákóczi is magáévá tette, akinek egyénisége azonban képes volt a bukott ügyet is felemelni.3 8 34 A szatmári béke története és okirattára. Közzétette, történeti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. (Fontes históriáé Hungaricae aevi recentioris. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek.) Bp. 1925. 98-99. 35 Bercsényi Miklós levelei Rákóczi fejedelemhez i. m. III. (AR I/VI.) 721. 36 Rákóczi leveleskönyvei i. m. III. (AR I/III.) 698-699. 37 Köpeczi B.: A bujdosó Rákóczi i. m. 91. 38 Szekfű Gy. : Károlyi és Bercsényi i. m. 148. L. még a kérdéskörre Gebei Sándor e számbeli írását.
