Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
804 ULRICH ATTILA zetőeszközökkel való manipulációnak is. A helyzet ugyanis a következő volt: más értékben számoltak a Magyar Királyság területének a Magyar Kamara fennhatósága alá eső részén, máshogy a Szepesi Kamara területén, ám más volt a pénzek árfolyama Erdélyben és más a hódoltságban is! Bár a magyar gazdaságtöi-ténet még adós annak pontos meghatározásával, hogy az államilag meghatározott pénzárfolyamok és a tényleges napi árfolyamok közötti különbségek milyen gazdasági hatást gyakoroltak, az viszont kijelenthető, hogy Magyarország keleti és nyugati részeinek (gazdasági) fejlődése ez időben vált visszafordíthatatlanul ketté, ekkor vált bizonyossá a keleti rész végső lemaradása, és ennek egyik oka a fennálló árfolyamkülönbségekben is keresendő! A garas 5, illetve 6 dénárban számolása ugyanis a keleti régió árainak emelkedését, így a mindennapi élet nehezebbé tételét vonták maguk után. I. Lipót tehát az 1659. évi pénzrendelettel igen régi problémát oldott meg. Pénzreformja nem állt meg a krajcár és dénár számolású pénzrendszerek összhangba hozásán, hanem a pénztípusok egységesítését is létrehozta. Ekkor jelent meg először a magyar pénzforgalomban az a krajcár, amelyet l-es, 3-as (garas), 6-os, 15-ös címletekben vertek, de természetesen készítettek aranyakat és tallérokat is különféle súlyokban. Ez a pénzrendszer azonban a későbbiekben, az állam gazdasági erejének gyengülésével, a pénzlábak (finomság) csökkenésével, és főleg a 15 krajcárosok tömeges verésével egy ellentétes folyamatot is elindított, mégpedig árnövekedést. A pénzreform pozitív hatásai mellett így a magyar pénzügyi életet gyökeresen átalakította, sőt monetáris téren kettéosztotta, szétszakította a két magyarországi kamara által ellenőrzött területet! Ez pedig már a korban is súlyos problémát jelentett, amiről már I. Lipót sorozatos rendeleteiben is olvashatunk.1 7 A kétféle számítási forint megléte tény, gazdasági hatása azonban sokkal fontosabb és meghatározóbb az eddig feltételezetteknél. A 18. század közepéig ugyanis nem sikerült a két (a pozsonyi és a szepesi) kamara területén egységesíteni a pénzárfolyamokat. III. Károly 1729. évi törvényeinek 14 cikkelye ezért „a pénz egyenlő forgalmáról s mindenütt egyforma mérték tartásáról" intézkedett.18 A 17. század végének pénzügyi zavarait tehát elősegítette, sőt egyik alapvető forrása lett a Lipót által bevezetett új garas-számolási rendszer, amely ténylegesen különböző ár- és pénzértéket eredményezett, egyik oldalon hasznot, a másikon kárt okozva az embereknek. Az egyik legsúlyosabb probléma pedig ebből fakadóan a már addig is igen elterjedt spekuláció lett, amelyet kihasz-17 Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörése alapjában véve nem változtatott az ország addigi pénzforgalmán, ugyanazok a magyarországi és külföldi pénzek voltak forgalomban, mint 30-40 évvel korábban. A Rákóczi által kényszerűségből bevezetett rézpénzverés pedig inkább csak színesítette a pénzügyi palettát, de egyben mélyítette is a monetáris válságot. 18 CJH 673.: „Az 1723 évi 68-ik törvényczikkely elrendelte, hogy a pénznek eltérő módon elfogadásából származó káros zavarok elhárítása végett, annak forgalma s elfogadása az egész országban s annak kapcsolt részeiben egyenlő legyen. l.§. Minthogy mégis a törvény e rendezetének ellenére, e részben most is komoly zavarok (sic!) forognak fenn: ezért a királyi helytartótanácsnak, úgy fenjelzett törvény foganatosítása; 2.§. Mint mindennemű mértékeknek szintén egyenlő s egyforma állapotba hozása tisztében álljon."
