Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC GAZDASÁGI PROBLÉMÁI 803 formra szánta el magát. 1659-ben kiadott pénzrendelete az osztrák és a magyar pénzrendszer egységesítését tűzte ki céljául. A császár és magyar király az 1659. évi pozsonyi országgyűlés 72. cikkelyében határozta meg az osztrák és magyar pénzek váltási arányát, úgy hogy „a bécsi garasok finomságához és értékéhez alkalmazkodván" a három krajcáros vagy öt dénáros garast is elegendő mennyiségben verjék.1 4 A probléma ettől kezdve már az volt, hogy 1 krajcár 2 dénárral lett egyenértékű, a korábbi 2 krajcár = 3 dénár számolási rendszerrel szemben. Önmagában ez a tény ugyan javított a pénzek számolásánál, sőt jelentősen megkönnyítette az osztrák és német pénzek átszámítását, de jelentős zavart okozott akkor, ha a régi magyar számítási forintot — amiben 1 garas 5 dénár és 20 garas 100 dénár, azaz 1 Ft volt —, az új számítási forinttal arányosították. Mivel az új rendszerben 1 garas 6 dénár lett, a számítási forint 120 dénáros alapegységet jelentett. Huszár Lajos Pozsonyi Forint - Kassai Forint című alapvető tanulmányában a végső konklúziót ezzel kapcsolatban így vonta le: „továbbra is megmaradt az öt, illetve hat dénáros garas szerinti számolás, tehát voltaképpen háromféle garas szerepelt. Ezek közül két garas számítási pénz, tehát nem kivert érem [...]; létezik még a tényleg folyó garaspénz 3 krajcár, azaz hat dénár értékben".1 5 Érdekes és a magyar viszonyok különleges sajátosságát jellemzi, hogy a régi számolási rendszer szerint elsősorban a nyugat-magyarországi részen számoltak, míg az új rendszer inkább keleten terjedt el. Ennek oka minden bizonnyal a két régió gazdasági különbségében állt, nevezetesen abban, hogy a keleti rész 1686 után egyre mélyebb válságba süllyedt,1 6 sőt az idegen pénzeken kívül, idegen számítási rendszer is meghonosodott a Szepesi Kamara által ellenőrzött régió déli területein; az oszmán állam említett gazdasági válságának hatása érvényesült ezen a részen is. I. Lipót pénzreformja nem rendezte a magyarországi pénzek és a többi külföldi pénz árfolyamának viszonyát, így azok árait továbbra is a finomság (nemesfémtartalom), illetve a kedveltség határozta meg. Ez utóbbi dolog egy erősen érzékelhető és a helyi pénzforgalomban prioritást élvező tényező volt. Ez szolgáltatta az alapját többek között a tervszerű pénzkereskedelemnek, a fi-14 Magyar Törvénytár / Corpus Juris Hungarici. 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1900. (továbbiakban CJH) 177-179. 15 Huszár Lajos: Pozsonyi Forint - Kassai Forint. Numizmatikai Közlöny 78-79. (1979-1980) 59-61. 16 A keleti régió gazdasági válságának okai a török elleni felszabadító háborúk következtében bekövetkező növekvő terhek (nagyobb porciók, beszállásolás), a lejátszódó politikai események és felkelések (a Wesselényi-összeesküvés utáni elkobzások, Thököly Imre állama, a hegyaljai felkelés, majd a Rákóczi-szabadságharc), és az ezzel egyenes arányban növekvő elszegényedés és elnéptelenedés következményei voltak. A régió életét kiválóan tükrözi a Babocsay Izsák által megírt — igaz elsősorban Tarcal történetére összpontosító — munka. Babocsay Izsák: Fata Tarczaliensia, azaz Tarcal városának főbb változásai (1670-1700). In: Rumy Károly György: Monumenta Hungarica sermone nativo scripta, azaz A magyaroknak magyar nyelven írt emlékezetes írásaik. I—II. köt. Pest 1815. Újabb kiadása: Tokaj és Hegyalja XIX. Tanulmányok Tokaj-Hegyalja múltjából XIX. Szerk. Bencsik János. A Tokaji Városvédők és Szépítők Egyesülete és Tarcal Önkormányzata kiadványa. Tarcal 1998. Benne: Fata Tarczaliensia, az az Tarczal Városának Főbb Változásai (1670-1700). írta nemes Babocsay Izsák A' Nevezett Város' Hites Nótáriusa. Hasonmás kiadás. 155-292.
