Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 791 államiságának, társadalmi reformjainak és európai beágyazottságának tényeit a szatmári békével együtt szélesebb körben megvizsgálják. Az 1976 elején megrendezett, a fentiekben már említett vajai konferencia szinte valamennyi előadását igényes historiográfiai szemlélet jellemezte.121 Csaknem fél évszázad múltán kapott nyilvánosságot Szekfű Gyula nagyszabású Károlyi életrajz-terve, azzal a kritikával, hogy kiemelte Rákóczit a békekötés konkrét folyamatából, éteri szférákban vélte felmenteni a békét elutasító felelősség alól.12 2 Elméleti szintű elemzés foglalkozott a hamis realizmus eszményítésének veszélyeivel.12 3 Felmerült többek között Pulay János művének régen esedékes forráskritikai követelménye. Megfogalmazást nyert, hogy a „csak így történhetett" determinista nézettel szemben, alternatívával is számolni kell. Úgy véltük, hogy a régi értelemben áruló Károlyit és ellenében a fegyveres harcot végsőkig vállaló Rákóczit már elnyelte a meghaladott nézetek tengere.12 4 Az igazi drámai kérdés Rákóczi békekoncepciója körül zajlott. Mennyiben volt reális az ő és körének nagyszabású törekvése békekötési elképzelései érvényesítésére? Az angol politika, a nemzetközi helyzet viharos változásai, a lényeges engedményekre kényszerült császári politika kötélhúzásai között vajon lehetett volna-e előnyösebb feltételeket elérni, a Konföderáció nevében, nemzetközi garanciával, Erdély államiságát biztosítva? Lehetőleg a spanyol örökösödési háborút lezáró békéig fenntartani a Konföderációt? Vajon indokolt volt-e Pálffy siettetése, és amint Károlyi 1720. szeptember 22-én írt levelében a császári főparancsnokot emlékezteti, indokolt volt-e, számolva a király halálával is, hogy „időnek előtte" megkössék a békét.12 5 Természetesen erős hangsúlyt kaptak a katonai erőviszonyok. Viszont tény, hogy a háborúban kimerült Európa békekötési előkészületeinek szakaszában, amint a hágai (1709) és a gertruydenbergi (1710) nemzetközi konferenciák tanúsították, a nemzetközi diplomácia szerepe döntő jelentőségű lett. Rákóczi is elsősorban diplomáciai támogatásra számított. A vitában kifejtett álláspontok utólagos téves megítéléseivel nem érdemes foglalkoznom.12 6 Lényegesebbeknek látom az eredményeket. Végleges konszenzus alakult ki a szatmári béke kompromisszum értelmezéséről. Áttörés történt a béke jobb megismerése érdekében, és az azóta sűrűn megjelenő tanulmányok 121 Esze Tamás: A szatmári béke történelmi előzményei. In: A Rákóczi szabadságharc vitás kérdései i. m. 3-15.; Balogh István: Szabolcs-Szatmár megye a szabadságharc utolsó éveiben. Uo. 16-20.; Gazdag István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben. Uo. 21-24.; R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi-szabadságharca történelmünk fejlődésében és a szatmári béke értékelése. Uo. 25^13.; Benda Kálmán: A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet. Uo. 44-50.; Bánkúti Imre: Károlyi Sándor. Uo. 66-70.; Köpeczi Béla: Az orosz segítség reménye és a szatmári béke. Uo. 51-57.; Heckenast Gusztáv: A jobbágykatonaságra vonatkozó végzés a szatmári békeokmányban. Uo. 58-65.; Nagy J. Zs.: Szekfű Gyula monográfiaterve i. m. Uo. 71-77.; Dénes 1. Z.: A „hamis realizmus" eszményítése i. m. Uo. 78-86.; R. Várkonyi Agnes: Válasz. Uo. 87-92. 122 Nagy J. Zs.: Szekfű Gyula monográfiaterve i. m. 76-77. 123 Dénes I. Z.: A „hamis realizmus" eszményítése i. m. 79. 124 „Ma már aligha kérdezheti valaki a régi hangsúllyal: áruló volt-e Károlyi Sándor " „egyedül a fegyverekkel győzni akaró Rákóczi nincs". R. Várkonyi Á: Rákóczi-szabadságharca történelmünk fejlődésében i. m. 27-28.; „Károlyival kapcsolatban általában történészek (és főleg a közvélemény) egy „nagy" kérdést szoktak feltenni: áruló volt e? Én erre legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint nem-mel felelek." Bánkúti /.: Károlyi Sándor i. m. 67. 125 R. Várkonyi A.: Rákóczi-szabadságharca történelmünk fejlődésében i. m. 28-29., 40. 126 A vita utóéletében az egyoldalú, téves interpretációkról szól Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi i. m. 52.: 13. sz. jegyzet. A vitát említi: Romsics /.: i. m. 436.
