Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 787 mérlegére. A megállapodást nem idealizálta. „A szatmári béke a konföderációnak állandóan fenntartott követeléséhez mérten csakugyan siralmas minimumot tartalmazott f...] Az egész békeokmány szinte kizárólag az amnesztiával és a birtokok visszaadásának módjával foglalkozott, s az évtizedes sérelmekre csak annyit tartalmazott, hogy őfelsége [...] Magyarország és Erdély jogait és kiváltságait meg fogja tartani."103 A szatmári béke megakadályozta az abszolutizmus győzelmét, és ezzel a magyar közjogi viszonyoknak az európaitól eltérő alakulását hozta magával. Magyarországon a rendiség megmerevedett. Az erőviszonyok — állapította meg Szekfű — nyugalmi állapotot teremtettek, de nem egyenlőt a két fél között. „A rendiségnek örülnie kell, hogy még él, míg a királyság, az európai abszolutizmushoz csatlakozó humanisztikum következtében hatalmas lendülettel készül átvenni a civilizátor szerepét." 1913-ban Szekfű még úgy látta, hogy a szatmári béke utat nyitott a nemzetnek Európába és biztosította a jövőt. 1935-ben merőben másként vélekedett: elzárta az országot az európai fejlődéstől. Ennek ellenére a magyar rendiség győzelmét vélte felismerni a békében: „meglepetéssel kell látnunk a kontinentális abszolutizmus e kis magyar rendiség előtt hajolt meg, alázkodott meg arra, hogy saját elvei végrehajtásáról lemondva, vele kompromisszumot kössön."10 4 Végül is a szatmári kompromisszumot sikernek fogta fel. „A kontinensen az abszolutizmus erői ekkor már mindennél hatalmasabbak voltak, s hogy mégis velünk szemben transignálni voltak kénytelenek, ez ismét a Rákóczi felkelés, az abban megnyilvánuló rendi szellemű nemzeti akarat hatása alatt történt." A békét a „közjogi kompromisszum" fogalmával minősítette.105 Koncepciójában hatalmas ellentmondás rejlett: A Szekfű által újraértelmezett Rákóczi alakja nem volt összeegyeztethető a rendiség győzelmét és egyben megmerevedését, az európai fejlődéstől az elszigetelődést megtestesítő szatmári békével. A Magyar történet fejedelme európai államférfi, a rendi korlátoktól megszabadult politikus, „európai méretű egyéniség", jobbágypolitikája egyedülálló és külpolitikai terveivel mintegy harminc évvel megelőzte korát. Merőben eltért A száműzött Rákóczi politikai súlytalanságba merült emigránsétól. A Magyar Konföderáció megadóztatta a nemességet, a Habsburg-kormányzat viszont megerősítette a nemesség elavult adómentességi kiváltságát, cserében a rendek megszavazták a Pragmatica Sanctiót. Mindebből a szatmári béke és Rákóczi viszonyára is új kérdések következtek. Egy váratlan fejlemény a szatmári béke nemzetközi beágyazottságának korszerű megfogalmazását is égető szükséggé tette. 1934-ben megjelent Seaton Watson újabb magyarellenes angol műve, és a politikai elit rádöbbent, hogy nincs a külföldet tájékoztató, idegen nyelvű korszerű magyar történet. Erre határozta el a Magyar Szemle Társaság Gróf Bethlen István javaslatára, hogy kiadnak angolul és franciául egy rövid magyar történelmet.106 A kora újkor történelmét Szekfű írta 103 Uo. 311-312. 104 Uo. 311., 318-320. 105 Uo. 320., 317. 106 Soós István: Utószó. In: Szekfű Gyula: Rövid magyar történet 1606-1939. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Soós István - Pótó János. Bp. 2002. 549.; Robert William Watson: A History of the Roumanians, from Roman Times to the Completion of Unity. Cambridge 1934 című könyvének megjelenése adott közvetlen okot.
