Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
786 R. VÁRKONYI ÁGNES holott nem volt az". Helytelen, hogy „a lírai történetszemlélet a majtényi jelenetet gyászos, leverő" eseménynek tekinti, holott „nem szomorú fegyverletétel történt, hanem ünnepélyes aktus". A toleráns császár azt is megadta, amit nem kértek, de hogy „Szatmár nem Világos", az Rákóczi érdeme, és a fejedelem „helyesen cselekedett, hogy nem fogadta el" azt.9 5 Merőben új összefüggésekbe Szekfű Gyula helyezte Trianon után a szatmári békét.9 e Rendkívüli historiográfiai érdeklődését9 7 jelzi, hogy más műveiben is vissza-visszatért a békére, hatalmas anyagot gyűjtött össze, mivel Károlyi Sándorról készült monográfiát írni.9 8 A nevezetes Magyar történet lapjain Szekfű a bécsi békét megkötő Bocskai Istvánt „nagy magyar realistá"-nak nevezte és Deák Ferenc elődjét látta benne, a „nagyszájú bécsivel", Melchior Khlesl kancellárral szemben a „Bismarcki magyart", akinek békekötése előre nem láthatóan a kiegyezést és a Pragmatica Sanctiót készítette elő.99 A szatmári békét azonban merőben másként értelmezte, mint ifjú korában. Most már nemcsak Mohácshoz, hanem Trianonhoz is csaknem hasonló, korszakos jelentőségű eseménynek tekintette, és nem a kiegyezés előképét látta benne, mint előtte jó néhányan és A száműzött Rákóczi lapjain némileg ő is. Már megírta a Három nemzedéket, és úgy látta, hogy a magyar társadalom egyik rétege sem élt a kiegyezés nyugodt korának lehetőségeivel.10 0 A tárgyalás történetét itt is változatlanul Pulay alapján követte. Lukinich zárófejezetének címére válaszul idézte Thaly 1865-ben kifejtett értékelését Károlyi lépésének jogosságáról, de azt is hangsúlyozta, hogy az „árulás" vádját ugyancsak ő terjesztette el. Bár úgy látta, hogy „nagy hatása volt a Görgey-ellenes vádnak is, valamint annak a gyermekesen fortélyos felfogásnak, hogy a nemzetnek bukásai esetén bűnbakokra van szüksége, hogy önérzetét fenntarthassa".10 1 Vitába szállt Lukinich véleményével, szerinte a tárgyalások menetét Rákóczi akkor sem fordíthatta volna meg, ha bejön az országba. Mert „a felkelés évek óta haldoklott".10 2 Véleménye szerint a reménytelen hadi helyzetben „két magyar ember együttműködésének sikerült a bukott ügynek békés likvidálása". Hangsúlyozta, hogy a fejedelem a Konföderáció nevében kívánta a megegyezést, Károlyinak viszont volt bátorsága „a konföderáció fantomjától elszakadni". Főleg a francia és az orosz kapcsolattal foglalkozott, és az Erdélyi Fejedelemség ügyét úgy vitte el az utrechti béketárgyalásokig, hogy még az Angyal Dávid által feltárt angol kapcsolatait sem említette meg. Ezúttal Szekfű elsőként helyezte a szatmári békét és következményeit az abszolutista államrendszer és a magyar rendiség viszonylatában a történelem 95 Balla A.: i. m. passim. 96 Szekfű Gy.: A száműzött Rákóczi i. m.; Uő: Magyar történet. IV 2. bőv., teljes kiad. Bp. 1935.; Lő: Károlyi és Bercsényi a szatmári béke előtt. Akadémiai tagsági székfoglaló 1940. április 22-én. Kiadta: Czigány István: Egy kiadatlan akadémiai székfoglaló. Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990: 3. sz.) 140-149. 97 Erős Vilmos: Szekfű historiográfiai koncepciója. In: A negyedik nemzedék i. m. 101-111. 98 Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Bp. 1918. 98-100.; Szekfű Gy.: A magyar állam életrajza i. m. 147. 99 Szekfű G.: Magyar történet i. m. 381-383., 386. 100 Ifj. Bertényi Iván: Szekfű Gyula a kiegyezésről. In: A negyedik nemzedék i. m. 136-170. 101 Szekfű Gy..'Magyar történet i. m. 602. 102 Uo.
