Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
A SZATMÁRI BÉKE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 777 ságot. De „a szatmári szerződés a nemzet alapjogait, az ősi alkotmányt biztosította, megerősítette, s nagyobbszerű önkényleges intézkedéseknek elejét vevé".54 Thaly kora döntő politikai eseményét, a kiegyezést vetítette vissza 17lire. A Fővárosi Lapokban közölt riportjában egyenlőséget tett a szatmári béke és a látványos ünnepség közé. Javaslatára öltötte magára II. Rákóczi Ferenc katonáinak kék-vörös egyenruháját a díszmenetben vonuló Pest vármegye lovas bandériuma I. Ferenc József 1867. júniusi koronázása alkalmával.55 Létrehozta a „kiegyező Károlyi" és a „végsőkig harcoló Rákóczi" modelljét. Pedig a végsőkig harcoló Rákóczi mítoszát már Szalay László részben elutasította. Horváth Mihály pedig tényekkel cáfolta. Viszont Thaly megállapítására hosszú jövő várt.56 Hatalmas forrásanyagot tárt fel és adott ki a béketárgyalások idejéből is,57 amely remek terepül szolgált az elmélyültebb vizsgálatra. Mégis minden szakszerűséget mellőzve alkotta meg az „áruló" Károlyi alakját. 1885-ben Thaly egyszerre öt, 1711-ben keletkezett éneket adott ki. Közöttük egy évszámmal nem jelzett, de tartalmilag egyértelműen a szatmári békekötés helyzetét idéző és eredetinek feltüntetett vers valójában saját műve volt. A Bujdosó Rákóczi. Régi népballada című valószínűleg korabeli szövegtöredéket is tartalmazott, de a többi álkuruc verséhez hasonlóan pontos lelőhely megjelölése nélkül kiadott versben a bujdosásba induló fejedelem mondja ki az ítéletet Károlyi felett. „Haj, Károlyi Sándor,/ Károlyi Sándorom! / Hová lött, hová lött / Az én szép táborom? / Most rejá kérdelek: / Felelj meg érette! / Kénszerítlek letött / Hétszeres hitedre; / Vald bé, ne is tagadd:/ Elattad jó urad!"58 Nemrég még a „legjózanabb magyar politikusnak" nevezte Károlyit, most viszont a legrútabb árulás bűnében marasztalta el: pénzért megszegte hitét, bujdosó sorsra juttatta a fejedelmet. Ráadásul Rákóczival mondat róla ítéletet és korabeli ének álcájában a nép véleményének tulajdonítja! A romantikus történetszemlélet híveivel együtt Thaly a történelmi fejlemények menetét a kibontakozás, tetőzés, csúcspont, majd hanyatlás és bukás pályáján látta, s a szabadságharcot a jók és a gonoszok harcának ábrázolta. A „bukás" indoklásához bűnbakra volt szüksége. Károlyi személyisége már pályakezdéstől fogva izgatta, és jelleméről egészen korán kritikusan írt. Majd megtalálta és kiadta 1711. március 14-én Pálffynak letett esküje szövegét.59 Azt 54 Thaly K.: Bevezetés i. m. V, XI-XII. 55 Thaly Kálmán: A koronázási menetről még egyszer. (íratott a koronázás utáni napokban). Fővárosi Lapok (1867) 182., 183., 185., 187. számok. Vö. R. VárlwnyiÁ: Thaly Kálmán és történetírása i. m. a6 Hatott a Deák-párti Tanárky Gedeon (1815-1887) véleményére is: „kellő higgadtsággal mérlegelve az eseményeket, megelégedést kell kifejeznünk a szatmári béke eredményei irányába, s méltánylattal emlékeznünk az azt előidézett férfiak emlékéről, mint a béke érdekében fáradhatatlan buzgalommal közbenjáró Széchenyi Pál kalocsai érsekről, Gr. Pálffy Jánosról és Károlyi Sándorról s főkép és kitűnőleg I. József királyunkról." Tanárky Gedeon: Magyarország helyzete az európai államrendszerben. Történetpolitikai tanulmány. Pest 1866. 100.; Szabó Károly kritikájáról R. Várkonyi A: Thaly Kálmán és történetírása i. m. 97-98. 57 II. Rákóczi Ferenc fejedelem leveleskönyvei levéltárának egykorú lajstromaival. 1710-1712. Közli Thaly Kálmán. (AR 1/3.) Bp. 1874.; Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1708-1711. Közli Thaly Kálmán. (AR I/VI.) Bp. 1878. "s Bujdosó Rákóczi, Régi népballada (Udvarhelyszék Nyikó völgye s Szeged Makó vidéke.). Thaly Kálmán: Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Toldalékul Kuruczvilági kiadatlan költemények tára. Bp. 1885. 407^109. 59 Thaly Kálmán: A dunántúli levéltárak ismertetése, különös tekintettel II. Rákóczi Ferenc korára. Pest 1867. 46.; Uő: A szatmári béke történetéhez. Századok 20. (1887) 465-467. Nem tudjuk,
