Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
778 R. VÁRKONYI ÁGNES tervezte, hogy megírja az elpártolás gyanújába került és kivégzett Bezerédy Imre brigadéros életrajzát is.6 0 Végül csak a trencséni csatavesztés után ezredével Pálffy János haderejéhez átállt Ocskay brigadérosról írt monográfiát, amely első kiadásában 1880-ban jelent meg. Az Akadémia felolvasóülésén, 1880. március 8-án előadást tartott az „árulás"-ról és Ocskay-könyvét a hűségesek és az árulók nagy seregszemléjével vezette be. Károlyiról megállapította: „Mi ugyan őt [Károlyi Sándort] inkább csak a kétes jellemüek közé sorolnók, s árulónak csak félig, nevezetesen csak fejedelemárulónak, s nem hazaárulónak tartjuk. Ugyanis ő jó urát, fejedelmét [...] elárulá: azonban a hazát — legalább hite szerint — megmentette a szathmári békekötéssel. De a békekötésért pogányul megfizetteté magát a császáriakkal, s alkudott a bérre, mint akármely kufár. Károlyinak, kétség kívül igen tehetséges, s ha akarta, tevékeny működését, általában elejétől fogva piszkos önzés és telhetetlen rút haszonlesés bélyegzi." Majd áttekint pályáján, hogy a legrosszabb színben tüntesse fel: a hiúság, az egyéni önzés és a bosszú s nem a meggyőződés vitte Rákóczi táborába. Kerülte a csatákat, a legkisebb mellőzéséért is megsértődött, katonáit hagyta rabolni, csakhogy ő „halmozhasson aranyat aranyra, jószágot jószágra. [...] Dicséretére szolgál azonban — írta Thaly —, hogy a szatmári béke további megtartásáért — III. Károly minisztereivel s a volt labanc főurakkal szemben — gróf Pálffy Jánossal együtt mindent elkövetett, azáltal legalább az alkotmányügy körül érdemeket szerzett. Igaz ugyan, hogy e békekötés az ő műve volt."61 Pálffyt a meggyőződésből a császárpárton harcolók közé sorolta Thaly. Bár kezén sok kuruc tiszt vére szárad, rác hadaival „istentelen kegyetlenség, pusztítás terheli", Öcskay és mások elcsábítása és „hamis eskü és orvgyilkosokkal való czimborálás" miatt, „mindazonáltal azt el kell ismernünk, hogy az alkotmánynak a szatmári béke által lett megmentésében s a katonai és udvari reakcionárius párt törekvései akadályozásában elévülhetetlen honfiúi érdemei vannak".62 Az Ocskay-könyvet Thallóczy Lajos hibátlan alkotásként ismertette, Angyal Dávid viszont kemény kritikában részesítette.6 3 A előbbi véleményét oszhogy hatott-e rá az ismeretlen vitázó Horváth Mihály korábbi felfogását idéző szövege: „1711-ben a Károlyi Sándor álnok közbenjárása folytán a felkeltek előbb fegyverszünetet, később Szatmáron, bár a császár már nem volt életben, a Pálffy és Károlyi által eléjök adott pontok szerint békét kötöttek, melyet a kormány részéről Pálffy és Locher császári biztosok írtak alá. Rákóczi ugyan inté a rendeket 'Ne higyenek úgymond a csalékony feltételekben, melyeket a bécsi udvar sohasem fog őszintén megtartani, ne rohanjanak vakon s hanyatt-homlok veszedelmükbe, mint a megrémült s a futásnak eredt oktalan állatok az elsőnek példája után csoportosan rohannak a mélységbe; különben, ha egy-SZÍ r az örvénybe ugrottak, késő lesz átkozniok azt, aki őket oda becsalta." Válasz a Válaszra Horváth Mihálynak. Pest 1868. 154. Kovács Ágnes is kiemelte, hogy Thaly a Bercsényi család című műve lapjain negatív színben tüntette fel Károlyit. Kovács A.: Károlyi a magyar történetírásban i. m. 59. bu A Bezerédy kérdést tisztázta: Bariska István: A szemben álló hadvezetés konfliktusa és a Bezerédy-jelenség. In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa. Szerk. Tamás Edit. I—II. Sárospatak 2003. I. 71-84. 61 Thaly Kálmán: Bevezetés. In: Uő: Ocskay László II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710. Történeti tanulmány. 1. kiad. Bp. 1880., 2. bőv. kiad. I. köt. Bp. 1905. 11-12. Uo. 14. 63 Thallóczy Lajos: Egy kurucvilági Proteus. Magyar Szemle (1881) III. sz. (március havi) 82-87.; Angyal Dávid Ocskay László. Budapesti Szemle 10. (1882) 30. kötet 65. szám 161-202., vö. még R. Várkonyi Ágnes: Angyal Dávid a történetíró. In: A konzervatív kortárs. Tanulmányok Angyal Dávidról. Szerk. Császtvay Tünde - Halász Ferenc - Ujváry Gábor. Bp. 2009. 71-72.
