Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szőlőtermelés és borkereskedelem (Ism.: Csorna Zsigmond és Muskovics Andrea Anna) III/749

750 TÖRTÉNETI IRODALOM sági borkereskedelmet éltette Európa legmagasabb cukorfokú, legédesebb mustja (21,44 mustfok) Magyarországon. A legoptimálisabb sav-cukor arány a magyarországi dűlőkön alakult ki, ami az ízes, eltartható borokra vágyó száraz torkoknál a magyar bort sokáig, a 18. század végéig, utolérhetetlen minőségűnek és igen óhajtott itallá tette. A magyar boroknál nem volt szükség a nagyon veszélyes óncukor hozzáadására, ami nem egy halálos balesetet okozott Nyugat-Európában, még a 18. században is. Mindez egyfajta nemesi-városi polgári önbizalmat is adott a magyar borok körül sikeresen üzletileg is forgolódóknak. A számos sikeres beszámoló és történeti adat ellenére szép számmal adódtak azonban a magyar borok hibáiból, rosszul kezeltségéből adódó borkereskedelmi sikertelenségről is híradások. Mindezek a 18. századtól szaporodtak el, amikor a dézsma, a robot össztársadalmi szinten már látványosan akadályozta a minőségi munkát és a jó bor előállítását. A regionális és a történeti kapcsolatokat és ennek a Magyarországon mindig is nagyon jelentős művelési ágnak és a borkereskedésnek kérdéseit boncolgatja és világítja meg a tanulmánykötet. Már a léte és megszületése is fontos, hiszen sok tudományág és a történettudományon belül is sok terület meríthet teljes és részeredményeiből. A szerkesztők a terület szakértői, akik igyekeztek a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete köré építeni a szerzőket. Az olvasó annak a kutatásnak az eredményét tartja a kezében, amelynek lehetőségét az OTKA bírálóbizottsága teremtette meg, amikor elfogadta és anyagilag is támogatta a kutatócsoport tervét, amely a magyarországi szőlőtermelés múltjának eddig ismeretlen vagy kevésbé feldolgozott területeit kívánta vizsgálni. A kötet a személyi feltételeknek megfelelően nemzetközi kitekintést is ad, egyrészt a magyar borok lengyelországi exportjáról, vagy a középkori Baltikum borkereskedelméről, a legnagyobb, sokak számára mintát jelentő európai szőlőtermelő ország: Franciaország termelési rendszerének változásairól és azokról a kísérletekről, amelyekkel tokaji aszúhoz hasonló borokat kívántak készíteni ebben a bor „nagyhatalomban". De új kutatási eredményeket találhat az olvasó a kaliforniai szőlőtermelés atyjának tekintett magyar Haraszthy Ágoston „legendájának" eloszlatásában is. A kötetet forgató érdeklődő olvasó azonban azt is tapasztalhatja, hogy a tanulmányok zöme a hazai szőlőtermelés kérdéseivel foglalkozik, ha nem is az egész országgal, hanem csak annak északi és keleti felével, mint Pozsonnyal, Tokaj-Hegyaljával, az Érmeilékkel, Kolozsvárral vagy Arad-Hegyaljával, valamint Kelet-Magyarország egyik szellemi centrumával, Debrecen városával. A tématerület kiválasztása jó, mert híres, de kevéssé kutatott szőlőtermelő vidékeket vesz vizsgálat alá. A szerzők egy csoportja az elmúlt években több konferencián adott számot kutatási eredményeiről. 2007-ben Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeumban, 2008-ban pedig Kolozsvárt és Szilágysomlyón. A kiskunfélegyházi előadások kötetben is megjelentek (Föld és társadalom, Bibliotheca cumanica 7. Kiskunfélegyháza 2007), így az ott elhangzottak (Barta János, Egyed Ákos, Georghe Gorun, Orosz István, Papp Klára, Papp Imre tanulmányai) bár fontos megállapításokat tartalmaztak a zempléni szőlőkből származó jövedelmekről, az érmelléki szőlőművelés társadalmi hatásairól, a szőlőföld szerepéről a nagyváradi társadalom életében vagy a bihari bordézsmával kapcsolatos társadalmi konfliktusokról, mégis eredeti változatukban nem kerültek be ebbe a kötetbe. A tanulmánykötet minden eredménye ellenére még mutatja azt is, hogy a tudományterületek közti átjárás, áttekintés nem eléggé nyitott, még mindig korlátozott, más történeti jellegű tudományterületek, elsősorban a néprajzi, történeti-néprajzi kutatások kevéssé ismertek a történettudományban. Pósán László tanulmánya, Borkereskedelem a középkori Baltikumban - címmel érdekes cikket közölt. A Visztulától a Finn-öbölig a Német Lovagrend fennhatósága alatti szőlő-bortermelést vizsgálta. A Lovagrend fennhatósága alatt egy szerzetesi közösség által irányított territoriális állam jött létre. Az egyház ösztönzőleg hatott a borkereskedelemre. A 14. században a kis jégkorszak az itteni szőlőtermesztést tönkretette, a bor árát pedig épp a távolsági borkereskedelem miatt megdrágította. Főleg a Rajna-vidékről, de Magyarországról is szállítottak bort. A borkereskedelemhez kapcsolódott a viaszkereskedelem is, a hordók méhviasszal kikenése érdekében. A balti-térség a borimportot viaszexporttal ellentételezte, a viaszkivitel értéke felülmúlta többnyire a behozott bor értékét. Orosz István, a Tokaj-hegyaljai Mád mezőváros neves történész szülötte és kutatója egy eddig kutatatlan történeti forráscsoportot, a pápai tizedjegyzékeket vizsgálta meg. A zárt szőlőtermelő körzetet alkotó települések 14. század negyedik évtizedében (1332-1333-ból teljes, 1334-ből két félévi, 1335-ből pedig féléves befizetés maradt fenn) pápai tizedként fizetett összege becses forrásanyag. A francia-vallon telepítésű helységek (Bodrogolaszi, Tállya, Liszka) viszonylag magas