Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vida István Kornél: Világostól Appomatoxig. Magyarok az amerikai polgárháborúban (Ism.: Solymosi József) III/733
733 TÖRTÉNETI IRODALOM közöl. A széleskörű forrásbázisra alapozott könyv alapvető és hiánypótló szakmai hozzájárulás a tábori lelkészet történetének kutatásához. Miklós Péter Vida István Kornél VILÁGOSTÓL APPOMATOXIG Magyarok az amerikai polgárháborúban Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. 384 o. Az 1848-1849. évi magyar szabadságharc leverése után külföldre távozó Kossuth-emigráció tagjai rendkívül változatos életutat jártak be. Voltak, akik előbb vagy utóbb hazatértek, mások új hazát választva letelepedtek, de akadtak olyanok is, akik hazatérésük vagy külföldre távozásuk után néhány évvel ismét az ellenkező irányba indultak el. Az emigráció politikai és katonai vezetői is más-más utat választottak. Klapka, Perczel, Szemere hazatért, Kossuth azonban — a nemzet számára elfogadhatatlannak minősítve a kiegyezés rendszerét — élete végéig emigrációban maradt. Vida István Kornél könyve azokról az emigránsokról szól, akik az Amerikába irányuló magyar kivándorlás első hullámát képezve 1848 után érkeztek az Egyesült Államokba, és ott letelepedve többségük részt is vett a fiatal állam megszilárdulásának fontos mérföldkövét jelentő polgárháborúban. A kötet szerzőjének kutatási területei több ponton is érintik a témát, hiszen a nemzetközi migrációtörténet és az Egyesült Államokba történő kivándorlás mellett, a magyar-amerikai kapcsolatok és az Egyesült Államok 19. századi történelme is foglalkoztatják. A kötet előszavában a szerző a háborús konfliktus felé vezető út bemutatása mellett ismerteti a polgárháborúban résztvevő magyarokról eddig megjelent szakirodalmat és megállapítja: munkája először tesz kísérletet a küzdelembe bekapcsolódó magyarok adatainak széles forrásbázison alapuló, lábjegyzetekkel dokumentált összegyűjtésére. A több mint egy évtizedes kutatómunka alaposságáról a kötet végén található bibliográfia is meggyőzheti az olvasót. Vida kutatásai a hazai és külföldi (egy kivétellel egyesült államokbeli) könyvtárak és levéltárak iratanyagának áttanulmányozása mellett kiterjedtek a hazai és nemzetközi forrás- és szakirodalom, az interneten elérhető források, valamint a korabeli sajtótermékek összegyűjtésére is. Az elvégzett kutatómunka eredményeként létrejött kötet kilenc nagyobb fejezetre oszlik. Elsőként az 1850-es években Amerikába kivándorolt magyarok összetételét, útra kelésük motivációit vizsgálja a szerző. Elemzéséhez segítségül hívja az érintettek egykorú beszámolóit, későbbi visszaemlékezéseit éppúgy, mint a bevándorlókat szállító hajók utaslistáit. A vizsgált adatokból Vida megállapítja, hogy az Amerikába bevándorló magyarok létszáma 1848 előtt, illetve 1858 után nem volt jelentős, e két időpont között érkezett a többség. Ezen belül 1851-ben és 1852-ben, Kossuth amerikai útja előtt és alatt érkeztek a legtöbben. A korábbi szakirodalom állítását cáfolva azt is leszögezi, hogy a polgárháborús évek alatt sem nőtt meg jelentősen a magyar bevándorlók száma, illetve aki ekkor érkezett, a kevés kivételtől eltekintve (például Figyelmessy Fülöp vagy Pulitzer József), nem azzal a céllal indult el, hogy részt vegyen a harcokban. A következő fejezet már az Újvilágba érkező magyar emigránsok életével, az európaitól jelentősen eltérő amerikai társadalomba történő beilleszkedésük nehézségeivel foglalkozik. A bevándorlók jelentős részének nem volt hasznosítható polgári foglalkozása, és gyakran hiányzott az angol nyelv ismerete is. Vida az amerikai népszámlálási adatokat megvizsgálva, azok segítségével igyekszik bemutatni a magyar emigránsok foglalkozási megoszlását, területi elhelyezkedését és vagyoni helyzetüket. Vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a keleti partra érkező magyarok jelentős része — a biztosabb megélhetés reményében — továbbvándorolt a nyugati határterületek felé. A magyar szabadságharc újrakezdésében az idő múlásával egyre kevésbé reménykedő emigránsok többsége az 1850-es években amerikai állampolgárságért folyamodott és végleg letelepedett az Egyesült Államokban. Vagyoni helyzetük elmaradt az országos átlagtól, de azok, akik anyagi boldogulásuk reményében indultak el nyugat felé, és a határvidéki államokban telepedtek le, korábbi helyzetükhöz képest jobb anyagi körülmények közé kerültek.
