Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zakar Péter: A tábori püspökség története. 1773-1868 (Ism.: Miklós Péter) III/731

732 TÖRTÉNETI IRODALOM idős kor és a jó kondíció is fontos volt. Ami azonban a legfontosabb szempontnak bizonyult: jó és feddhetetlen erkölcsökkel rendelkező papot találni a tábori szolgálatra. Eleinte ugyanis a gyakran sok utazással és kockázattal járó tábori lelkészi feladatokat meg sem fizették rendesen, ezért a „hagyományos" papi karrierről (jól jövedelmező plébánia, esetleg esperesi vagy kanonoki javadalom megszerzése) ábrándozó klerikusok nem szívesen álltak a tábori helynökség szolgálatába (a helyzetet bonyolította, hogy erről saját elöljáróikkal — püspökükkel vagy szerzetesi vezetőjükkel — is meg kellett egyezni). Talán ez a kevésbé kiszámíthatatlan viszonyrendszer az oka annak, hogy a tizennyolc-tizenkilencedik század folyamán a tábori lelkészek között több szerzetest találni, mint világi papot. A katolikus tábori lelkészek feladata a szentmisék bemutatása, a gyóntatás és a különböző szentségek kiszolgáltatása mellett a katonák erkölcsös életre buzdító lelki gondozása, valamint számunkra — főleg háború idején — rövid és lelkesítő beszédek mondása volt. Ezen kívül az anyakönyvek vezetése is feladatuk volt, a hierarchia szerint egy ezred alkotott egy plébániát, amely a tábori püspök joghatósága alatt állt és nem tartozott a területileg egyébként illetékes ordinárius alá. Az alapvetően szerény keresetű tábori lelkészek fizetése a hadnagyokéhoz, főhadnagyokéhoz volt hasonlatos, s a megélhetésre és az önfenntartásra ugyan elegendő volt, tartalékképzésre — szemben az egyházmegyei plébániák jelentős részével — azonban nem adott alapot a jövedelmük. Zakar Péter könyvében külön egység foglalkozik a Mária Terézia-korabeli házassági perekkel. A terhességi vádak és a jegyességek (házassági ígéretek) be nem tartásából fakadó esetek mellett a válóperek tették ki az ilyen témájú ügyeket. A kötetből kiderül, hogy az első két ügycsoportba tartozó peres esetekben legtöbbször a gyermeket szült, vagy házassági ígérettel elcsábított hölgyek javára ítélt a szentszék, s a társadalom szemében is ők számítottak áldozatnak. A válóperek gyakran nehézségeket okoztak mind a hadseregnek, mind a tábori püspökségnek, hiszen a katolikus egyház nem ismeri a válás fogalmát (csak nagyon ritka esetben a házasság érvénytelenségének magállapítását). Az általában elhagyással, brutális bánásmóddal indokolt ilyen irányú kérvényeket a szentszék a házasfelek ideiglenes és rövid (kivételes ügyekben hosszabb) időtartamú „ágytól és asztaltól való" elválasztásával igyekezett megoldani. A monográfia további fejezeteiben időrendi sorrendben olvashatunk a tábori püspökség történetéről: egy egység az első évekkel és a francia háborúk időszakával (1773-1815), egy a „boldog békeidők" periódusával (1815-1848), egy pedig a konzervatív restaurációra tett kísérlettel (1849-1875) foglalkozik. Ez utóbbi időszak kapcsán érdekes, hogy az európai „katolikus nagyhatalom" illúziójában élő monarchia milyen pragmatikusan közeledett a tábori lelkészethez. Az 1855-ös konkordátum a katolikus egyház számára — főleg a jozefinizmus után — erősödést jelentett, a tábori lelkészi kar létszámcsökkentése és az ezredplébániai rendszer helyett az egy hadtest - egy plébánia elv érvényesítése a tábori püspökség pozícióinak gyengüléséhez vezetett. Külön rész foglalkozik a tábori helynökség — meglehetősen eseménydús és zavaros — 1848/49-es történetével. Ebben egyébként a szerző elismerendő módon nem pusztán a már említett A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848149-ben című munkájának adatait ismétli meg, hanem újabb (elsősorban bécsi levéltári) dokumentumok bevonásával és elemezésével árnyalja és pontosítja a szabadságharc alatti magyarországi és erdélyi tábori lelkészi szolgálatról alkotott képet. S emellett az itáliai forradalmi hadszíntér és a „békésebb" tartományok (például Alsó-Ausztria, Galícia, Tirol) tábori főlelkészségeinek 1848/49-es történetéhez is közöl adatokat. A hagyományos intézménytörténeti módszertannak megfelelően az egyes alfejezetek időkereteit a tábori püspökség élén álló ordinárius hivatali ideje adja. Külön kiemelendő, hogy a főpapok igen alapos életrajzainak közlése nemcsak az ebben a kötetben megfogalmazottaknak a hátterét adja meg, de fontos hozzájárulásnak tekinthető a katolikus egyházi elit archontológiájához is. A könyv utolsó fejezete a nem katolikus felekezetek tábori lelkipásztori ellátásába enged bepillantást. A protestáns (evangélikus és református) lelkipásztorok mellett ortodox és görög katolikus tábori lelkészek is szolgáltak a monarchia haderejében, bár az ő esetükben is az egyedülálló (gyermektelen, nőtlen vagy özvegy) lelkészeket látták szívesen a hadseregben. Az izraelita vallású katonák lelki gondozására is gondoltak elöljáróik, s a tizenkilencedik század közepétől már zavartalanul látogathatták a zsinagógát istentiszteleti alkalmakkor. A könyvet rövid összefoglalás, a használt források és szakirodalom felsorolása, német nyelvű rezümé, valamint az 1773 és 1875 között szolgáló kilenc tábori püspök és a tárgyalt korszak kezdetén és végén regnáló uralkodó (Mária Terézia és Ferenc József) arcképe zárja. Zakar Péter a tábori püspökség 1773 és 1868 közti történetét feldolgozó monográfiája az egyház- és hadtörténet mellett a társadalom-, gazdaság és életmódtörténet számára is értékesen hasznosítható adatokat