Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Theodor Herzl újságírói pályájának főbb állomásai a Neue Freie Presse előtt III/665
THEODOR HERZL ÚJSÁGÍRÓI PÁLYÁJÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI 679 bíró bécsi lapnál. Bacher válasza nem volt kedvező: betöltetlen hely híján nem tudta Herzlt rendszeresen alkalmazni. Személyes beszélgetésre nem került sor. 1888 januárjában hasonló tartalmú levelet írt ismét Bachernek, amelyben a gyakornoki állás lehetőségét vetette fel.90 De mit is jelentett Bécsben a Neue Freie Presse? Mi adta a presztízsét? Ausztriában több különböző közvélemény volt, pl. katolikus-konzervatív, keresztény-szociális, szocialista, antiszemita. Sokak szemében azonban az újságok számítottak igazán a közvélemény-formálás igazi bástyáinak, s ezek közül a Neue Freie Presse volt a közvélemény, kiadója, Moriz Benedikt pedig Ausztria egyik legbefolyásosabb emberének számított. Asszimiláció, liberális nyitottság jellemezte, a német kultúra egyik bástyája kívánt lenni — zsidózás nélkül. Aki a lapban publikálási lehetőséghez jutott, vagy írtak róla — faji, vallási, származási, etnikai hovatartozás nem számított -, biztos lehetett az elfogadottságában.91 Ha nem is állandóan, de 1888-tól csak feltűnt Herzl neve a Neue Freie Pressében, főleg brüsszeli és angliai útirajzai révén. Augusztusban már azt írta szüleinek, hogy amennyiben 4-5 feuilleton megjelenne a lapban, „akkor már az utazás megtérülni látszana - a fáradozás és a pénz egyaránt". Egyben nagyon örülne, ha létrejönne közte és a lap között egy olyan rendszeres munkakapcsolat, mint amilyen a Berliner Tageblatthoz fűzi. „A biztonság, az önbizalom, ami még hiányzik, az első fél tucat megjelent feuilleton után bizonyosan magától adódna. Ez lenne az, amire vágyom. Az utazás tényleges célját ezzel elérném."92 A Neue Freie Pressé nek már egyre gyakrabban küldte el a tárcaleveleit, ugyanakkor az ott nem publikáltakat felajánlotta a Berliner Tageblattnak, a Frankfurter Zeitungnak, vagy az Allgemeine Zeitungnak. Herzl ezeket a küzdelmes éveket már családapaként élte meg. 1891 nyarán azonban magánélete teljesen összeomlani látszott. Mivel erőteljesen foglalkoztatta a válás gondolata, Dél-Franciaországba utazott két hónapra: gondolkodott az életről, megfigyelt, dolgozott, spanyolul tanult, és tervezte az utazás folytatását Észak-Afrika irányába. Úti élményeit tárcáiban dolgozta fel, melyek már a Neue Freie Pressében jelentek meg. Ezek egyértelműen mutatják belső fejlődését: emberileg komolyabbá, mélyebbé, igazabbá vált, megfigyelései is tárgyilagosabbak lettek, a látott szenvedések (pl. Lourdes-ban) mélyen megérintették. írásai nagy feltűnést keltettek Bécsben, lapja szerkesztőségében éppúgy, mint irodalmi körökben. Majd 1891. október elején jött a nem várt ajánlat a császárvárosból: felkínálták neki a Neue Frei Presse párizsi tudósítói posztját, amire gondolkodás nélkül igent mondott, s dél-európai tartózkodását megszakítva egyenesen a francia főváros felé vette az irányt. „Ez az az ugródeszka, ahonnan fel fogok kapaszkodni" - írta szüleinek 1891 októberében. 1895 júliusáig volt a lap párizsi tudósítója, majd Bécsben a tárcarovatot gondozta. Újságírói célkitűzéseit teljesítette. 90 An Eduard Bacher, 1888. január 6. 91 Theodor Herzl oder Der Moses des Fin de siècle. Hrsg v. Klaus Dethloff. Wien, Köln, Graz 1986 (= Monographien zur österreichischen Kultur- u. Geistesgeschichte, 1). 14-15. 92 An die Eltern, 1888. augusztus 3.
