Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Theodor Herzl újságírói pályájának főbb állomásai a Neue Freie Presse előtt III/665
THEODOR HERZL UJSAGIROI PALYAJANAK FOBB ALLOMASAI 673 kával készült: „Elnézést fog tőlem kérni, és élve az alkalommal, honoráriumomat a Neue Freie Presse szintjére fogom emeltetni."47 A német nyelvű lapok prioritása, illetve a pesti lap „melegen tartása" tudatos volt Herzl részéről: 1891 szeptemberében vetette papírra szerénytelenül, hogy egy tárcáját túl jónak találja egy Journal-beli közlés számára, így „ha még holnap, a befejezés után is tetszik, akkor Mamrothnak4 8 küldöm. Amennyiben holnap nem találom megfelelőnek, Bródynak adom."4 9 A már említett Wiener Allgemeine Zeitunggal 1882-ben került kapcsolatba Herzl, mikor is részt vett a lap által meghirdetett feuilleton-pályázaton. A siker azonban elmaradt. Nyomban mérlegelte, hogy a kéziratot beküldi a Pester Lloydnak, csakhogy imponáljon szépséges unokatestvérének - írta fiatalkori barátjának, Heinrich Kanának.50 Ugyancsak kikérte véleményét a pályázaton pozitív elbírálásban részesült és megjelentetett írásokkal kapcsolatban.5 1 Beküldött tárcalevele, a Die Brunner auf Hagenau sajátos Odüsszeiát járt be: 1900. március végétől megjelent a Neue Freie Pressé ben Die Heimkehr [Hazatérési címmel, igaz H. Jungmann álnév alatt.52 A levelezésen túl 1882. február 22-én kelt önéletrajzi jegyzetében őszintén ír arról, mennyire lesújtotta, hogy a tárcapályázaton se helyezést nem ért el, se dicséretben nem részesült: „[.. .] Három hónapig álmodtam erről. Egy hónapot dolgoztam, de hogy! [...] A Wiener Allgemeine Zeitung kiírásának világos eredménye számomra, hogy nem tudok írni, nem tudok semmit létrehozni, egy, ha nem is buta, de középszerű alak vagyok, aki lustaságánál és alkalmatlanságánál fogva komolyabb szellemi munkára képtelen, ezért magát írónak tartja."53 Azonban a fiaskó ellenére is megmaradt — ha nem is felhőtlen — kapcsolata az orgánummal: bár csak rövid időre, de itáliai útja után, 1887. április 15-től tartozott a szerkesztőséghez.5 4 Tárcaszerkesztőként és a színházi rovat vezetőjeként három hónapig dolgozott a lapnak, mivel azonban sem anyagilag, sem erkölcsileg nem érzett kellő megbecsülést, így örült július közepén esedékes távozásának. Legnagyobb hibájaként azt vetették a szemére, hogy nem mutatott elég tiszteletet a laptulajdonos, Ignaz von Kolisch 55 iránt. Herzl ezt annak gyanús pénzügyi tranzakcióival magyarázta, aki ilyen ügyletekkel a háta mögött most a nyilvánosságot kívánja felügyelni.5 6 47 An die Eltern, 1888. augusztus 3. A Herzl-kiadás Bródy Sándort nevezi a lap főszerkesztőjének, de ez valójában Bródy Zsigmond (a lapban: Sigismund Bródy) volt. 48 Dr. Fodor Mamroth (1851-1907) a bécsi Presse, majd a Frankfurter Zeitung tárcarovatát szerkesztette. 49 An die Eltern, 1891. szeptember 16. 50 1882. március 5. A szegény romániai zsidó családból származott Heinrich Kana (1857-1891) Herzl barátja volt még a bécsi egyetemi időszakból, maga is író akart lenni. 51 1882. március 17. 52 Herzl, Th.: Briefe und Tagebücher i. m. 704. 53 Uo. 619-621. 54 An Hermann Sudermann, 1887. június 29. Sudermann (1857-1928) német író és szerkesztő volt, főleg Berlinben dolgozott. 55 A pozsonyi születésű Ignaz von Kolisch báró (1837-1889) bankár, újságíró és korának egyik leghíresebb sakkozója volt. 1888-ig volt a Wiener Allgemeine Zeitung tulajdonosa. Alakját Móra Ferenc megörökítette a A sakkbáró című novellájában. 56 Uo.
