Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Theodor Herzl újságírói pályájának főbb állomásai a Neue Freie Presse előtt III/665
670 ÚJVÁRI HEDVIG németet adta meg anyanyelveként, ami nem különösebben meglepő. Az azonban annál inkább, hogy a következő évben a magyart tüntette fel, és csak 1881 tavaszi félévet követően adta meg ismét a németet, azaz két tanéven át Herzl magyarként tekintett magára. Egyetemi évei alatt csatlakozott az Akademische Lesehalle nevű liberális diákegylethez, majd 1881-ben belépett az Albia nevű tömörülésbe. Innentől kezdve büszkén viselte a német identitást és az ezzel járó társadalmi presztízst.30 Részt vett a szokásos egyesületi életben, amely a vívás, az ivászat, a kártyázás, az éneklés mellett éles hangú vitákat is jelentett a liberális és a nacionalista diákok között. Herzl az egyesületben a Tancred becenevet kapta Tasso Megszabadított Jeruzsálemében szereplő öntudatos és harcos férfiú után. 1883 elején zajlott le a híres Richard Wagner-kommersz, melynek szervezésében az Albia is részt vállalt. A „Commersfestek" a német diákegyesületi hagyomány részét képezték, de az antiszemitizmus nem tartozott a jellemzőik közé.31 Beller szerint viszont az antiszemitizmus nem állt távol a társaságtól, de Herzl kezdetben úgy látta, hogy ez nem a személye ellen irányult, hanem a pénzsóvár, műveletlen zsidók ellen, akik nem tudtak igazán integrálódni a német kultúrába. Herzl ezt a hozzáállást kulturális antiszemitizmusként értelmezte, amelyet maga sem ellenzett, mivel az emancipáció ideológiája azt a felelősséget rótta a zsidókra, hogy javuljanak meg, és legyenek méltók a polgári jogokra. Herzl felvétele az Albiába azt mutatja, hogy nem minden német „Burschenschaft" utasította vissza egy az egyben a zsidókat; ő mindenesetre egy vállalható zsidó volt.32 A Wagner-rendezvényt azonban nem kerülték el az éles antiszemita felhangok, minek következtében Herzl kilépett az egyletből. Az egyesülethez írott levelében általános emberi jogokra, és nem a zsidó érzékenységre hivatkozott: államának egyenrangú zsidó polgáraként, nem pedig zsidóként háborította fel az antiszemitizmus, azaz nem gondolt semmiféle kollektív sérelemre.3 3 A zsidóság kollektív sorsa ebben az életszakaszban még nem nagyon érdekelte Herzlt; legfőbb célja az volt, hogy elismert osztrák-német író, színpadi szerző váljék belőle. Naplóbejegyzései szerint már 1878-től írt színdarabokat, de tartós sikert soha nem ért el. Kitörési kísérletek A német kultúra paradigmája, az ehhez való tartozás — különösen az 1873-as gazdasági válság nyomán, melyért az antiszemita diskurzus a zsidókat tette felelőssé — mindenképp egy pozitív modell, amely az üzlettel, korrupcióval, spekulációval összekapcsolódó zsidó asszimiláció paradigmáját jól egyensúlyozta.3 4 A fiatal Herzl számára a német kultúra egy olyan világhoz való tartozást is jelenthetett, amelyben teljes mértékben a szellemi javak primátusa érvé-30 Beller, S.: Herzl i. m. 20. Herzl és a diákegylethez részletesen ld. Harald Seewann: Theodor Herzl und die Akademische Jugend. Graz 1998. 31 Nóvák, A.: Theodor Herzl i. m. 24-26. 32 Beller, S.: Herzl i. m. 21. 33 Nóvák, A.: Theodor Herzl i. m. 24-26. 34 Hildegard Kernmayer: Judentum im Wiener Feuilleton (1848-1903). Exemplarische Untersuchungen zum literarästhetischen und politischen Diskurs der Moderne. Tübingen 1998. 210.
