Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 645 a hatóságokhoz ez az információ nem jutott el. Ezt bizonyítják Apponyi és József nádor jegyzékváltásai 1846-ból; július 26-án Apponyi arról értesítette a főherceget, hogy Dembowski Borkowski álnéven bujkál Miskolc környékén, leveléhez mellékelte Sedlnitzky jelentését, valamint Dembowski személyleírását. A kancellár szeptemberben egy Becker nevű szilvásújfalui lakosról kért tájékoztatást, akiről úgy vélték, hogy Dembowski. Októberben a nádor arról tájékoztatta a kancellárt, hogy sem Szepes, sem Ung megyében nem találták a keresett személyt, de tovább keresik. 1847 elején egy jelentésben Sedlnitzky arról értesítette Apponyit, hogy Dembowskit Ung megyében vélték látni.160 Ezek a jelentések jól példázzák a titkosrendőri szervezet valamint besúgóhálózat ügybuzgóságát. A krakkói felkelés leverése ellenére Metternich és Apponyi valamint a nagybirtokosok nyugtalansága nem szűnt meg, továbbra is attól tartottak, hogy a Magyarországra érkező emigránsok hatással lesznek az ellenzéki mozgalomra illetve a parasztságra.16 1 Ez a nyugtalanság jól nyomon követhető a kancelláriai aktákban, valamint a József nádorral folytatott jegyzékváltásban is. A besúgók jelentései alapján Sedlnitzky írt Apponyinak a megfigyelendő személyekről, eseményekről, a kancellár pedig József nádort kérte, hogy adjon bővebb tájékoztatást az adott személyeket illetően. Ezt követően a nádor az adott (leginkább az északi) vármegyék főispánjaitól kért tájékoztatást, majd ezt tudatta a kancellárral, aki továbbította a kapott információt Bécsbe.16 2 Ebbe a kommunikációs láncolatba gyakran Mailáth György országbíró is bekapcsolódott.16 3 Az elnöki iratok is szép számmal tartalmaznak aktákat a lengyel menekültekről,16 4 ezek többnyire különböző személyekről vagy lengyel emigránsok publikációs tevékenységéről készült jelentések, amelyek alapján Apponyi és Sedlnitzky a megfigyeléseket végeztette. Az iratokból azonban kiderül, hogy a „nagy lengyel összeesküvést" nem sikerült leleplezni, Dembowski esetében a hajtóvadászat hiábavalónak bizonyult, ezért a legtöbb utasítás a megnevezett emigránsok hazatoloncolásáról szólt, illetve a publikációs tevékenységüket akadályozták. A Könyvvizsgáló Hivatal tanácsosa 1847. február végén megtiltotta a cenzoroknak az Erdély és Magyarország uniójáról szóló lengyel cikkek kinyomtatásra való engedélyezését - ezzel kapcsolatban Apponyi elnöki iratot intézett Czech Jánoshoz.165 160 MOL N 22 74. csomó 1846. július 26. No. CIII/1-3.; szeptember 2. No. CXXVIII/2.; szeptember 16. CXXXV/1-5.; október 18. No. CXL.; december 20. No. CLXXVIII.; Kovács Endre: A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. 321.; Sedlnitzky jelentései: MOL A 45 1847:20, 1847:236. 161 Kovács E.: Magyarok és lengyelek i. m. 244. 162 A lengyel menekültekhez kapcsolódó jegyzékváltások Apponyi és József főherceg között a „Dembowski-ügy" mellett: N 22. 74. csomó 1846. április 21. No. LXL; április 23. No. LXIL, május 3. No. LXXL; június 9. No. XCIII.; július 26. No. CIL, augusztus 7. No. CXI-CXII.; szeptember 4. No. CXXIX.; október 7. No. CXLIV; október 19. No. CL.; 1847. január 1. No. I. 163 N 22. 74. csomó No. CXL., No. CLXXVIII., I.; MOL A 45 1847:310 164 MOL A 49 1845:227.; MOL A 45 1847:50, 1847:125, 1847:127, 1847:129, 1847:153, 1847:168, 1847:172, 1847:184-185, 1847:241, 1847:454, 1847:485, 1847:560, 1847:754, 1847:945. 165 MOL A 45 1847:158, 1847:184.
