Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
646 CZINEGE SZILVIA Az erdélyi országgyűlés előkészítése 1846-ban nevezték ki Apponyit a konferencia erdélyi ügyeket tárgyaló bizottságának tagjává.16 6 A kinevezés pontos időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mert az erről szóló iratok nem állnak a kutatás rendelkezésére, az akta iktatószámát tekintve az év középső harmadában kerülhetett rá sor, mivel az előtte és utána lévő akták júliusi, augusztusi keltezésűek. A kinevezését követően az erdélyi kancelláriáról érkezett felterjesztésekről készült jegyzőkönyvek mindegyikén szerepel a „vidi Apponyi" vagy „gesehen Apponyi" aláírás, és egyes ügyeket véleményezett is. A kancellár véleménye mérvadónak számított a konferencia számára, több alkalommal az ő javaslata alapján hoztak határozatot bizonyos kérdéseket illetően, például az országgyűlés idején tartandó ítélkezési szünet kapcsán.167 Erdélyben az 1840-es évek második felében az erőviszonyok a konzervatív tábornak kedveztek, ehhez nagyban hozzájárult, hogy Erdély társadalmi és nemzetiségi viszonyai eltértek a magyarországi állapotoktól - viszont a liberális ellenzék a magyarországi ellenzék reformpolitikájához hasonló programmal operált. Egy másik tényező is a konzervatív tábor előnyére vált, mégpedig az alkancellár, báró Jósika Samu személyében. Jósikát Apponyival egy időben 1844 novemberében nevezték ki alkancellárnak ugyanazzal a céllal: a kormány kezdeményezőkészségét reprezentálandó reformpolitika végrehajtására. Jósika ügyesen igyekezett semlegesíteni az erdélyi liberálisokat: szegényebb konzervatív nemesek adminisztrátori kinevezését szorgalmazta, illetve olyan regalistákat választott a soron következő országgyűlésre, akiknek anyagi támogatásra volt szükségük - így kötelezve el őket a kormány mellett. Az országgyűlés apropóján Jósika hatezer forintot kért a kincstárból a szegényebb regalisták támogatására - a kérelmet Kübeck adta elő az államkonferencián. Apponyi egyetértett a képviselők anyagi támogatásával, mivel több szempontból is fontosnak tartotta, hogy az erdélyi országgyűlésen többségben legyenek a regalisták, mert ez egyrészt jó hatással lehet a soron következő magyar országgyűlésre is, másrészt pedig az úrbéri viszonyok rendezése miatt. Az udvar végül engedélyezte a kért összeget a titkos kincstárból.16 8 Az 1846-47. évi erdélyi országgyűlés az új rendszer első nagy próbatétele volt. Jósika szorgalmasan készült az országgyűlésre, az elkészült adó- és úrbéri operátumot még 1845 folyamán átadta a törvényhatóságoknak, hogy vitassák meg azokat, és ennek megfelelő követutasításokat készítsenek. Lépését nem helyeselték az udvarnál, Erdélyben egyébként is szigorúbban léptek fel, nehogy hasonló viszonyok alakuljanak ki Magyarországgal, mert az elősegítené az unió létrejöttét, ami viszont veszélyeztette volna az összmonarchián belül az erőegyensúlyt. Az államkonferencia egy részének álláspontja az úrbérrendezés kérdésében az volt, hogy a magyarországihoz hasonló eljárást kövessenek. Apponyi viszont ezt nem tartotta jó megoldásnak, mivel Erdélyben más volt a viszony a 166 HHStA, KA, StK Index Band 45. 1846:968 és 1063. 167 Erdélyi kancellária felterjesztése 1846. szeptember 25. HHStA, KA, StK 1846:1243., MOL X W 4460. 168 HHStA, KA, StK 1846:1084., MOL X 1252.
