Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 641 felterjesztésben javasolta, hogy egy időre a lap kiadási költségeit az államkincstárból fedezzék.13 7 A két folyóiratra vonatkozólag a bizalmasan iktatott elnöki iratokban valamint Kolowrat aktáiban maradt fenn néhány ügyirat.13 8 1846. szeptember l-jén tett Apponyi elnöki felterjesztést, amelyben az ellenzéki Életképek megszüntetését és a konzervatív Honderű támogatását irányozta elő. A lapokkal kapcsolatban Apponyi kifejtette, hogy a magyarországi hírlapirodalmat az ellenzék uralja, s noha a lapokban nincs lehetőség a nyílt politizálására, az oppozíció az irodalmi lapok hasábjain mégis tud foglalkozni a mindennapi élet kérdéseivel és jelenségeivel, s ez gyakran át is megy a cenzúrán. Három ilyen jellegű lapot tartott említésre méltónak: az Életképek, a Divatlap és a Honderű -előbbi kettő ellenzéki, míg utóbbi konzervatív jellegű. Apponyi szerint politikai lapokat csak a tanultak olvasnak, míg az irodalmi lapok sokkal szélesebb publikumhoz eljutnak. Ezért azzal a javaslattal állt elő, hogy a kormánynak „áldozatok árán" pártfogásba kell vennie a Honderű című lapot, mint azt már korábban tette a tisztán politikai lapok esetében. Mivel a Honderű legnagyobb ellenének az Életképek számított, mind a szerkesztőt, mind pedig az olvasóközönséget tekintve, ezért utóbbi szerkesztőjének, Frankenburg Adolfnak felajánl 5000 forintot és 50 dukátot, hogy adja át a lapot és előfizetőit a Honderű tulajdonosának, és esetleg annak szellemében még segítsen is be a lap szerkesztésébe - így az ellenzék elveszítené egyik jelentős fegyverét. Apponyi javaslatát Kübeck is támogatta. A felterjesztés szeptember 22-én került Kolowrat elé, aki nem talált kifogásolnivalót a javaslatban, majd 26-án az uralkodó is jóváhagyta a kancellár felterjesztését és titoktartásra kérte Apponyit.139 1847. januárban Frankenburgot ülnöknek nevezték ki a magyar udvari kamarához, az aktára Apponyi a következő megjegyzést írta: Frankenburg nem tudja biztosítani családja megélhetését, ezért az uralkodó szolgálatába kíván állni.140 A szerkesztő így emlékezett vissza az eseményekre: „Február közepe felé meghívást kaptam Bécsbe a főkancellárhoz. Budán kifogytak a puskaporból, tehát az ostromot Bécsből kellett folytatni [...] Gróf Apponyi, kivel ez alkalommal először találkoztam, főúri nyájassággal fogadott [...] s határozottan kijelenté, hogy a dolog így nem mehet tovább, s ha Széchen nem tudott, vagy nem akart módot találni, annak más fordulatot adni, meg fogja ő a csomót oldani, akár tessék ez a hatalmas pártfogóimnak, akár nem. "141 Ezt követően április végén Apponyi javasolta Frankenburg kancelláriai fordítóvá történő kinevezését Bécsbe valamint fizetésének kiegészítését.142 De még ezzel a lépéssel sem sikerült a kormányzatnak elérni az Életképek megszűnését, mert Frankenburg Szőgyény-Marich Lászlónál — aki ekkor a Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának az elnöke volt — kieszközölte a lap kiadási jogát.143 137 MOL A 45 1845:641. 138 MOL A 49 1846:229, 1846:235, 1847:12, 1847:85, 1847:111, 1847:138.; HHStA, KA, StR, M KA 1846:1694, 1847:941. 139 HHStA, KA, StR, MKA 1846:1694, MOL A 49 1846:229, 1846:235. 140 MOL A 49 1847:12. 141 Tamási A.: Életképek i. m. 22. 142 HHStA, KA, StR, MKA 1847:941., MOL A 49 1847:85, 1847:111. 143 Tamási A.: Életképek i. m. 24.
