Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
54 GERMUSKA PÁL való átállítása ugyancsak elkezdődött, de az új váltóprofilok megtalálása és a gyártás újjászervezése évekig elhúzódott.3 3 1953-ban egyre szélesebb kört sújtott a gazdaságtalan termelés: a szénbányászati és kohászat vállalatok 1,074 milliárd Ft, az állami gazdaságok pedig 1,046 milliárd Ft veszteséggel zártak.3 4 A következő évben a félbehagyott nagyberuházások miatt az építőipari vállalatok eredményromlása 1,48 milliárd forintra, a kohó- és gépipari vállalatoké pedig további 1 milliárd forintra rúgott. Az év folyamán vállalati veszteségtérítésre 4,3 milliárd forintot kellett az állami költségvetésnek kifizetnie.3 5 A külkereskedelmi deficit is évről évre nőtt, és megugrott a külföldi adósságállomány is.3 6 A korábbi évek súlyos tévedéseinek eredményeként 1954-ben a kormányprogram végrehajtását komoly visszaesés kísérte — reálértéken 4,6%-kal csökkent a nemzeti jövedelem, és csak a következő évben indult be újra a növekedés — akkor viszont dinamikusan 7,6%-kal. A megalomán nehézipari projektek visszafogásában ezzel együtt eredményes volt a Nagy Imre-kormány: több lépésben mérsékelte a katonai és nehézipari beruházásokat, és az így nyert forrásokat a könnyűiparba és a mezőgazdaságba csoportosította át.3 7 1953-55 között hatodára csökkent a katonai-védelmi célú beruházások nagysága, 10 százalékponttal esett a nehéz- és építőipari beruházások aránya, ugyanakkor 11 százalékpontot ugrott a mezőgazdasági invesztíció, illetve két és félszeresére nőtt a könnyű- és élelmiszeriparban végrehajtott beruházások aránya. (Lásd 3. táblázatot a Függelékben.) A koncepcionális váltás jól nyomon követhető az előkészítés alatt álló, 1955-től elindítani kívánt II. ötéves terv különféle változatain is. Az OT az 1954 márciusában az MDP PB elé terjesztett irányelvekben a lakosság életszínvonalának emelését és a gazdaság arányos fejlődését nevezte a terv központi kérdésének: a mezőgazdaság fokozott fejlesztésével, a szocialista iparosítás „lényegesen lassúbb ütemű" folytatása mellett. A PB a könnyűipar termelésének 50%-os, az élelmiszeripar termelésének 35-40%-os növelését tűzte ekkor célul.3 8 Nagy Imre 1955 márciusi megbuktatása és a régi irányvonal megerősödése a II. ötéves terv 1955 nyári verziójában nyomban meg is mutatkozott: „A szocializmus további sikeres építésének érdekében következetesen tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét." - szögezte le az OT Irányelvek és irányszámok a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez című előterjesztése. Ugyanakkor az I. ötéves tervnél kiegyenlítettebb arányokat irányoztak elő: a nehézipar termelését csak évi 8-9%-kal, a könnyű- és élelmiszeriparét pedig évi 6-7%-kal kívánták emelni az 1956-1960 közötti periódusban.39 A Hegedűs András vezette új kor-33 Lásd Germuska Pál: A magyar fogyasztói szocializmus zászlóshajói. Hadiipari vállalatok civil termelése, 1953-1963. Korall, 2008/33. 62-80. 34 A Minisztertanács 526. ülésének jegyzőkönyve, 1954. május 14. MOL XIX-A-83-a 52.997 film. 154-211. folio. 35 A Minisztertanács 1955. április 12-i plenáris ülésének 546. sz. jegyzőkönyve. MOL, XIX-A-83-a 124. d. 71., 88., 91. 36 Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet, Budapest, Aula, 2006. 278., 288-289. 37 A gazdaságpolitikai lépéseket lásd részletesen uo. 254-260. 38 Az MDP PB 1954. március 24-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f., 53. csop., 167. ő. e.
