Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
IPARFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS, 1950-1975 55 mány érdemleges forrásátcsoportosítást már csak 1956-ban tudott végrehajtani: a mezőgazdaság beruházásai 8 százalékponttal estek, és a könnyű-, illetve élelmiszeripartól elvont százmilliókkal együtt azt ismét a nehéziparba irányította át. (Lásd 3. táblázatot a Függelékben.) Az 1956-60-ra szóló II. ötéves tervet azonban nem sikerült elfogadtatni az egyre mélyülő politikai válság közepette, így a többször módosított 1956. évi terv átmeneti intézkedésekkel próbálta mozgásba lendíteni a népgazdaság akadozó kerekeit. Az 1956. októberi forradalom, majd a november 4-ei szovjet katonai intervenció súlyos gazdasági visszaeséshez vezetett: széthullott a tervgazdaság irányítási rendszere, dezorgazinálódtak a termelési kapcsolatok, akadozott a közlekedés, súlyos energiahiány állt elő a szénbányászok elhúzódó sztrájkja miatt. A Kádár János vezette kormány számos kedvezménnyel és intézkedéssel igyekezett stabilizálni hatalmát: 1956-1957 fordulóján a bérből és fizetésből élők 70-75%-a részesült jelentős fizetésemelésben, az állam nagyobb teret engedett a magántulajdonú kisiparnak és kiskereskedelemnek stb. Az infláció elszabadulásától és a százezres munkanélküliség megjelenésétől tartva a kormány első hónapjaiban főként a válságkezelésre szorítkozott.4 0 A vidéki ipartelepítési program A magyar gazdaság — köszönhetően a szocialista országok jelentős segélyeinek és hiteleinek — meglehetősen gyorsan kilábalt a válsághelyzetből, a termelési mutatók javultak, és a nemzeti jövedelem erőteljesen növekedett. Egy átmeneti középtávú terv (ún. II. hároméves terv) és a következő ötéves terv kidolgozása szinte egy időben kezdődött meg. 1958 közepére optimista hangulat uralkodott el a pártvezetésben, amit a tervhivatal elnöke is csak nehezen mérsékelt a 3 éves terv irányelveinek ismertetésekor a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságában (KB). Kiss Árpád OT-elnök azt hangsúlyozta, hogy az ipari beruházásokat a népgazdaság alapanyag- és energiabázisának biztosítására, a feldolgozóiparban pedig a megfelelő hazai adottságokkal, gazdaságosan fejleszthető ágazatokra kell koncentrálni. A feldolgozóipari beruházások közül az erősáramú ipar, a híradástechnika, a dízelmotor- és járműgyártás, a műszeripar, valamint a gyógyszergyártás fejlesztésére szánt komoly összegeket a terv.4 1 A tervtörvényt rövidesen el is fogadták (1958. évi II. törvény, kihirdetve: 1958. június 25.), ugyanakkor korántsem zárult le a vita az iparosítás jellegéről és céljairól. 1957-58 fordulójától napirenden volt ugyanis a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, és 1958. augusztus 7-én, illetve december 5-7-én az MSZMP KB határozatot hozott egy új szövetkezetesítési kampány elindításáról.4 2 A termelőszövetkezetek (téesz) szervezését az 1950-es évek elején kifejezetten arra hasz-39 Az MDP PB 1955. június 23-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f., 53. csop., 238. ő. e. 40 Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet i. m. 314-325. 41 Az MSZMP KB 1958. június 6-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f., 4. csop., 17. ő. e. 42 A téeszesítésről lásd részletesen Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon, 1956-1967. Budapest, Napvilág Kiadó, 2001.
