Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543
554 HERMANN RÓBERT valóban kiolvashatunk április 29-én Kossuthhoz írott leveléből is: „... nézeteidnek sem merek útjába állani, mik, ha úgy tetszik, nem voltak a földi számítástól kivivé, de másfélével, mivel szerencse és eredmény kísérte".5 3 Nyáry Pál szerint Szemere meg is kérdezte Kossuthot a függetlenség kimondásának időszerűségével kapcsolatban, mire Kossuth azt mondta, „hogy a két győzelem [valószínűleg az április 4-i tápióbicskei ütközet, illetve az április 6-i isaszegi csata] ellenére csakugyan helytelenség lett volna a függetlenséget kimondani, de, úgymond, én bíztam az istenbe"5 4 Szintén Nyáry csodálkozott azon, hogy Szemere május 2-án forradalmi, respublikái és demokráciái irányúnak nyilvánította kormányát, mert ismerte Szemere gondolkodását azon leveleiből, „melyekben panaszlotta, hogy élére állítottuk az ügyet".5 5 Hozzáteendő, hogy a magyar kormányzat külpolitikai mozgásterét maga Szemere is alakította a május 2-i programbeszéddel. A beszéd radikalizmusát később állítólag azzal magyarázta Kemény Zsigmondnak, hogy „az eszmék licitációja volt szükséges", tehát mintegy rá akart vele kontrázni Kossuthra.5 6 Elképzelhető, azonban a program külpolitikai realitásáról érdeklődő Csengery Antalnak egészen más magyarázattal szolgált: „Ha e kérdést az ápril 14-ki nyilatkozat iránt teszitek, megfoghatom. Az volt az elvetett kocka Ausztriára nézve. Az én programom e lépés után egészen közömbös a diplomácia előtt. Nem így reánk nézve. A szakadást kimondani, s mást semmit, nem egyéb, mint jezsuitái fogás, csalás fogott lenni". Csengery szerint miután Szemerének nem sikerült törvényesen meghatároztatnia a kormány állását, viszonyát, a nemzetgyűléshez és a kormányzóhoz, „szükségesnek hitte egy általános elv kimondását, amely közös felelősség alá vonja a kormányzót és minisztériumot, s tiltakozás legyen minden egyedúri igények ellen".57 A beszédért ennek ellenére még a republikánusok sem lelkesedtek, éppen diplomáciai megfontolások miatt. Teleki László, a magyar kormányzat párizsi megbízottja május 24-én aggódva írta Pulszky Ferencnek, a londoni magyar diplomáciai ügynöknek: „Itt a szimpátia még mindig nagy, csak a Szemere szerencsétlen beszéde következményétől félek, ha igaz, hogy tartotta".5 8 A monarchista, antidemokratikus és forradalomellenes európai kormányok előtt ezeket az elveket képviselni riasztóbb volt, mint Magyarország függetlenségének proklamálása. A forradalmi apály idején a felelős tényezők nemigen figyeltek Szemere értelmező kitételeire. A programbeszéd „államcsíny" jellegét némileg Szemere is elismerte május 22-én Perczelhez írott levelében: „a minisztériumot oda rántottam a respublika és a demokrácia részére, valamint a nemzetgyűlést, - s nekem ez elég."59 A miniszterek közül Vukovicsnak és Csánynak nem volt kifogá-53 Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 471-472. 54 Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. S. a. r. Urbán Aladár. Magyar Ritkaságok. Bp., 1986. 261. 55 Hunfalvy P. : Napló i. m. 262. 56 Ld. erre Kemény haditörvényszéki védőiratát. Közli Beksics Gusztáv. Kemény Zsigmond. A forradalom s a kiegyezés. 2. javított bővített kiadás. Bp., 1883. 136. 57 Csengery A.: Szemere Bertalan i. m. 277. 58 Teleki László - Pulszky Ferenc, Párizs, 1849. máj. 17. közli Pulszky F.: Életem i. m. I. 520. Hasonló módon nyilatkozott máj. 25-i levelében is, ld. uo. 522. 59 Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 496.
