Századok – 2012

KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA 551 Az Oszmán Birodalom esetében a kormány arra hivatkozott, hogy Orosz­ország a Porta fennhatósága alá tartozó román területekről indított fegyveres akciót Magyarország ellen, ami ellentétes a nemzetközi joggal. Amikor az orosz csapatok által júliusban a Vöröstoronyi-szoroson kiszorított magyar helyőrsé­get a törökök lefegyverezték, a magyar kormány kérte a Portát, hogy ugyanígy járjon el a török fennhatóság alatti területeken állomásozó osztrák csapatok­kal. A magyar kormány célja az volt, hogy az Oszmán Birodalom, s általa Anglia és Franciaország, a keleti kérdéssel összefüggésben, Magyarország oldalán avat­kozzanak be a háborúba.43 A kísérlet azonban nem járt sikerrel. Anglia és Franciaország mindent meg­tett annak érdekében, hogy a Portát visszatartsa egy háborútól. Palmerston ugyanis úgy látta, hogy, Oroszország — paradox módon — meg fogja menteni azt az Auszt­riát, amelynek európai küldetése a balkáni orosz előnyomulás feltartóztatása. Né­mi reményt csak az nyújtott, hogy Palmerston is felismerte: ha Ausztria fegyverrel veri le Magyarországot, ezzel saját nagyhatalmi állását is gyöngíti. Július második felében, majd augusztus 1-én utasította Anglia bécsi nagykövetét, a magyarbarát­nak nem mondható Lord Ponsonbyt, hozza Felix Schwarzenberg miniszterelnök tudomására, hogy Anglia szívesen közvetítene az Ausztria és Magyarország közöt­ti konfliktusban. Palmerston ehhez az akcióhoz meg akarta nyerni Poroszország és Franciaország segítségét is. Schwarzenberg azonban csak augusztus 14-én kap­ta meg az angol jegyzéket - akkor, amikor Bécsben már tudott volt, hogy a es. kir. hadsereg benyomult a Temesközbe, az oroszok pedig Debrecennél állnak. Schwar­zenberg tehát nyugodtan mondhatott nemet az ajánlatra.44 Az orosz intervenció bekövetkezése a magyar külpolitika mindkét terüle­tén változást hozott. Az osztrák-orosz hadsereg túlereje minden erő mozgósítá­sát megkövetelte, tehát a kormány elfogadta a havasalföldi levert forradalom román politikusainak ajánlatát, akik a magyarok és románok közötti megbéké­lés megteremtésén fáradoztak. A július 14-én aláírt Projet de pacification túllé­pett a korábbi magyar állásponton, s immáron a megyei önkormányzatokban és a nemzetőrség vezényletében is beleegyezett a román nyelv használatába. Két hét múlva pedig a magyar képviselőház is elfogadta ezeket az elveket az összes 43 Ld. erre Batthyány - Pulszky, Szeged, 1849. júl. 14. Közli Pulszky F.: Eletem és korom i. m. 550-553. A kérdésre általában ld. Horváth Jenő: Törökország semlegessége 1848-1849. Történeti Szemle 15. (1930) 86-96. 44 Ld. erre a brit parlamentben elmondott 1849. július 21-i beszédét. Magyar fordításban közli H. Haraszti E.\ Az angol külpolitika... i. m. 234-238. V ö. Thomas Kabdebo: Diplomat in Exile. Francis Pulszky's Political Activities in England, 1849-1860. East European Monographs, No. LVI. New York, 1979. 21-23., 144-147. Jánossy D.: A Kossuth-emigráció... i. m. I. k. 47-52.; Vf Waldapfel E.: A független magyar külpolitika i. m. 308-311. o., Stefan Kováts: Az 1849. évi orosz katonai inter­venció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek kö­zéppontjában. Századok, 125. évf. (1991) 3-4. szám. 287-288. Ez utóbbi három munka alibi-akciónak tekinti Palmerston közvetítési ajánlatát. Mivel az első ilyen tapogatózásra júl. 15. körül került sor, s ekkor Londonba még egyáltalán nem érkeztek olyan hírek, amelyek a háború közeli végét jelezték volna, ezt a véleményt nem tartom megalapozottnak. Palmerston egyébként már július 2-án Grazba küldte Joseph Andrew Blackwellt, hogy az ott szerezzen híreket a magyarországi helyzetről. H. Ha­raszti E.: Az angol külpolitika... i. m. 308-314. és Joseph Andrew Blackwell magyarországi küldeté­sei 1843-1851. Szerk. Haraszti-Taylor Éva és Urbán Aladár. Fordította Katona Ágnes. Bibliotheca Historica. Bp., 1989. 179-182.

Next

/
Oldalképek
Tartalom