Századok – 2012
KRÓNIKA - Beszámoló a „Debrecen 650 éves" című konferenciáról. Debrecen, 2011. május 26-27. (Szabó Tibor) II/503
KRÓNIKA 505 összeegyeztethetetlen Borsa-pártiságával, ugyanakkor a birtokviszonyok alakulása nagyban hozzájárult a Borsákkal való szakításhoz is. A Debreceni család birtokait ugyanis északról a Borsák, délről a Borsákkal rokoni és territoriális kapcsolatban álló Ákosok bihari ágának birtokai vették körbe. Az előadásból választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy miért került ki Zemplén Dózsa öt megyéje közül és kapta meg helyette Krasznát: mivel Károly Róbert ellenfelei előszeretettel menekültek az Ákos nembeli Majos fia Majos kezén fekvő Krasznába, melynek pacifikálása Dózsára hárult. Gulyás László Szabolcs posztdoktori ösztöndíjas elsősorban az ország északkeleti részében fekvő mezővárosok polgárságának kegyes adományait elemezte a középkorból fennmaradt végrendeletek tükrében. Közel száz végrendelet képezte a vizsgálat tárgyát, melyek fontos adalékokkal szolgálnak a korszak anyagi kultúrájának megismeréséhez. A végrendelkezők leginkább ingatlanjaikról — az esetek nagy részében szőlőbirtokokról — rendelkeztek, a kedvezményezettek a legtöbb esetben a pálos szerzetesek voltak. Az előadás kitért a végrendelkezés folyamatának ismertetésére, és az is kiderült, hogy az adományozás célja általában a végrendelkező és családtagjai lelki üdvének biztosítása volt. Jaczkó Sándor, a Debreceni Egyetem PhD ösztöndíjasa a város középkori egyházi állapotáról és vallási életéről tartott előadást, melyből kiderült, hogy a város korai története szorosan összefonódott a Szent András templom történetével, mely a 14. század végére Várad után az Alföld legnagyobb gótikus egyházává vált. Megtudtuk, hogyan próbáltak megtelepedni a domonkos és ferences koldulórendek a városban. Kiderült, hogy Perényi Ferenc váradi püspök 1524. évi egyházmegyei zsinatában hogyan szabályozta a megye és Debrecen város híveinek vallási életet, kezdve a szentségek kiszolgáltatásától, a temetkezési szokásokon és a papi cölibátuson át az egyházi személyek túlzott nyerészkedésének tiltásáig. Mivel Perényi püspök életét vesztette Mohácsnál, a zsinat határozatait nem tudták átültetni a gyakorlatba. A reformáció tanainak terjedése ugyancsak gátját szabta a meggyengült katolikus egyház törekvéseinek. Tringli István, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa az utcafejlődés történeti típusait ismertette előadásában. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen rendszerbe lehet foglalni egy település —jelen esetben Sátoraljaújhely — kisebb alkotórészeinek (utcák és sikátorok) kialakulását, tudva azt, hogy tudatos várostervezést sejtető oklevél szinte egyetlen sem maradt fenn. A város térszemléletének kialakulásában meghatározó volt az észak-déli tájolás, hiszen nagyjából ezt a tengelyt követte a városon áthaladó Ronyva patakkal párhuzamos főutca is. Az észak-déli tájoláshoz viszonyítva alkalmazták az alsó és felső jelzőket a szántók, vagy a telkek esetében is. A városlakók még akkor is ragaszkodtak ehhez a térszemlélethez, amikor az esetleg teljesen ellentmondott a földrajzi viszonyoknak. Az előadó a névhasználatból leszűrhető tapasztalat alapján hat történeti városfejlődési típust különböztetett meg: új utca létrehozása, sikátor nyitása, meglevő utca továbbépítése, meglevő utca sűrűbbre építése, kertalja utca fejlesztése, sikátor utcává alakítása.
