Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt II/443
SZAPOLYAI JÁNOS ÉS ECSEDI BÁTORI ISTVÁN VISZONYA 1526 ELŐTT 455 26-a8 8 után indulhatott el és Déva érintésével (márc. 28.)8 9 érkezett Enyedre (márc. 30-ápr. 3.).9 0 A tanácskozások után Medgyesen (ápr. 8.), Szebenen (ápr. 21.) keresztül a Barcaságba ment (ápr. 24.),9 1 ahol egészen a következő év január végéig maradt, miközben két, sikeres hadjáratot vezetett Havasalföldre Mehmet bég ellenében,92 tehermentesítve ezzel a középső végvárvonalat. 1523. február első felében ezúttal Medgyesen tartott az erdélyiek részére gyűlést (febr. 11-13.),9 3 majd Kolozsváron (febr. 19.)9 4 és más, egyelőre nem ismert helyeken keresztül Olmützbe ment. (Ottani szereplésére még visszatérek.) Sajnos, egyetlen adatunk sem maradt fenn a helytartó és az erdélyi vajda közötti levélváltásokra, de közvetett bizonyítékaink alapján biztosak lehetünk abban, hogy ez megtörtént. A király, amíg úgy tudta, hogy mindketten Budán vannak, együttesen írt nekik, de Szapolyai távoztával már csak Bátori volt a címzett. Feltehetően a Budára küldött híreket a helytartó továbbította a vajdának. Ellenkező irányú információáramlásra van adatunk: az Erdélyből érkező híreket Budán át küldték meg Prágába.9 5 Szapolyai János tehát Budáról történt elutazása után is meglehetősen gyakori érintkezésben lehetett a helytartóval és viszont, hiszen e nélkül törökellenes akcióik nem járhattak volna sikerrel. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy Bátori akkor tartózkodott a déli végeken (okt-nov.), azonbelül is Futakon,9 6 amikor Szapolyai a szomszédos fejedelemségben, Havasalföldön (okt. 16-nov. 13.)9 7 harcolt.9 8 (Mindez egyébként azt jelenti, hogy a magyar hadvezetés szintén tisztában volt az ellenség figyelmének megosztásában rejlő lehetőségekkel. Nem lehet véletlen, hogy 1526 nyarán javaslatott tettek a havasalföldi diverzióra.)9 9 88 DF 233 614. 89 DF 246 131. 90 Acte §i serisori din arhivele ora§elor ardelene (BistriÇa, Bra§ov, Sibiu) publicate dupá copiile Academiei Romane de N. Iorga. Part. I. 1358-1600. (Documente privitóare la istoria Românilor culese de Eudoxiu de Hurmuzaki. Vol. XIV) Bucure§ti 1911. (a továbbiakban: Documente) 260. (DF 246 132.), DF 247 706. (Fehér m.); DF 246 799. (keltéből csak a „feria" van meg, a többi tollban maradt). — „nobis in dominica Letare in congregatione generali universitatis dominorum et regnicolarum partium regni Transsilvanarum, hic in oppido Enyed vocato constitutis et existentibus" — DF 260 889. 91 DF 246 130., Documente XV/1. 261. (DF 246 428.), Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen. Erster Band. Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. Erster Band: Rechnungen aus 1503-1526. Kronstadt 1886. (a továbbiakban: Brassói számadáskönyv) 440. 92 Helytartói okit. 123. sz. 93 DL 63 027. (gyűrűspecsét); Székely oklevéltár I-VII. Szerk. Szabó Károly, Szádeczky Lajos. Kolozsvár 1872-1898. III. 216. (DF 278 714. [commissio propria domini comitis et wayvode]: „nobiscum nonnullis harum partium Transsilvanarum nobilibus et Siculis feria quinta proxima ante festum Beati Valentini martiris in civitate Meggyes vocata, celebratione scilicet cuiusdam diete") és III. 221.; DL 63 028. (levele az alvajdákhoz stb., elhalasztja Ravaszi Cseh János és Bolyai Zsigmond perét „usque nostrum ad has partes Transsilvanas felicem ingressum"). 94 DL 27 130. 95 Például Szatmári György érsek levele Andrea dal Burgóhoz (Helytartói okit. 175. sz.). 96 C. Tóth N.: Ki kicsoda i. m. 39. 97 Brassói számadáskönyv I. 461. 98 Vö. Várdai Ferenc erdélyi püspök Bátorihoz szóló levelével, amelyben utal a helytartó által a török támadásának kivédése ügyében küldött levélre (Helytartói okit. 59. sz.). 99 B. Szabó János: A mohácsi csata. (Corvina Tudástár) H. n. [Bp.] 2006. 169-170.
