Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
12. SZÁZADI KIVÁLTSÁGOK PÁPAI OKLEVELEK TÜKRÉBEN 395 Papsturkunden für Templer und Johanniter3 2 második kötetéből bizonyosnak tűnik, hogy az abban az évben elhunyt Mezey László átadta ezeket az okleveleket a sorozat szerkesztőjének, egyben a Pontificia-projekteket koordináló Pius-Stiftung titkárának, Rudolf Hiestandnak. Időrendi sorrendben az első oklevél III. Sándor pápa (1159-1181) Audivimus et audientes kezdetű bullája, amely — többi társához hasonlóan — sajnos évjelzet nélküli, s jelenleg a pozsonyi városi levéltárban őrzik.33 Mezey László, III. Sándor itineráriuma alapján,34 1170-1172-re keltezte a dokumentumot. Azonban a Delaville Le Roulx-féle johannita okmánytár, amely a 19-20. század fordulóján látott napvilágot, egy július 4-i keltezésű, Lyonban fennmaradt példány kapcsán — ugyancsak a pápai itineráriumra építve — felvetette, hogy az oklevél 1180-ra is datálható.3 5 Miután a privilégium archetípusát a ciszterciek 1174-ben kapták,3 6 első lovagrendi adományozása pedig 1179. november 12-én történt,3 7 meglehetős bizonyossággal vélhetjük, hogy a magyarországi johanniták számára kiállított dokumentumot 1180. december 4-én adták ki. A pápai privilégium a johanniták labores-, illetve noualia-tizedek fölötti kiváltságát erősítette meg. E helyt nehéz egyértelműen eldönteni, hogy a rend magyarországi megtelepedése jutott-e el arra fokra, ahol már igényelte a rendi privilégiumok hazai elismertetését vagy esetleg egy általános rendi fellépés magyarországi eleméről volt-e szó. Magunk a keletkezési körülményeket mérlegelve, ez utóbbit valószínűsítjük. Az első változat tulajdonképpen az 1179 tavaszára összehívott III. lateráni zsinaton elhangzott súlyos vádakra megfogalmazott reakciónak tekinthető, ahol a világi klérus a püspöki jövedelmeket érintő visszaélésekkel vádolta a lovagrendek tagjait.38 1179 novembere és a magyar johanniták számára a következő év decemberében kiállított oklevél között már több lovagrendi tartomány is kapott egy-egy példányt a privilégiumból, így feltehető, hogy ezek sorába tartozott a Magyarországra eljutott bulla is. A kiváltó okokat firtatva sokkal inkább a kronológiai sorban következő oklevél3 9 kiállításáról tartjuk elképzelhetőnek, hogy hazai események motiválhatták. III. Lucius (1181-1185) Velletriben kiállított oklevele — amely a III. Sándor-féle Audivimus et audientes bullát, valamint a johanniták labores-tizedre vonatkozó kiváltságát erősítette meg — szintén csak napi kelettel van ellátva. Mezey a keltezés helyéből kiindulva 1183. április 9-re datálta az oklevelet. A Magyar Országos Levéltár mutatója Lucius pontifikátusának évkörére, hogy a dokumentum áthelyezésre került a Dalmatia Ponlißeiaba, amelynek munkálatai továbbra sem kezdődtek el. L. erről legutóbb Klaus Herbers: Pius-Stiftung für Papsturkundenforschung. Bericht über das Jahr 2009. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 66:1. (2010) 150. 32 Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. II. 61-63. 33 DF 277 953., Arch. Civit. Poson. (Szlovákia Fővárosának Levéltára, Pozsony) n. 561/934. L. a Függelékben: no. 1. 34 JL 11 853-11 862., 11 950-11 966., 12 218., illetve 12 170-12 172. regeszták alapján. 35 Cartulaire no. 428. 36 Constable, G.: Monastic tithes i. m. 297. 37 Hiestand, R.: Papsturkunden fur Templer und Johanniter i. m. I. 299-301. Hiestand 9 változatot ismertet, de ezek egyikén sem szerepel december 4-i dátum. 38 Tanner, N. P: Decrees of the Ecumenical Councils i. m. 216-217. 39 Cr. 5. Arch. Civit. Poson. n. 984/936., DF 277 954. L. a Függelékben: no. 2.
