Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
396 HUNYADI ZSOLT azaz 1181-1185-re teszi az oklevél kiállítását, magunk — Mezeyhez hasonlóan — 1183 tavaszát tartjuk a legvalószínűbbnek. Bár a pápa itineráriuma alapján 1182 is szóba jöhetne, az a tény, hogy az egyházfő három héttel később a hazai templomosok számára erősített meg kiváltságokat, illetve az, hogy szeptemberben újabb johannita privilégiumokat foglalt írásba, arra utal(hat), hogy a rend magyar(-szlavón) tartománya ekkor érezte szükségét annak, hogy jogait elismertesse, illetve megerősíttesse a hazai klérussal szemben. Ennél erősebb bizonyíték híján ugyanakkor az 1182. évi keltezés lehetőségét is fenntartjuk. Az 1183. április 28-án Anagniban kiállított oklevél4 0 nem szerepel a Hungaria Pontificia oklevelei között, jóllehet a Mezey által pro domo használt „cruciferi" címke erre is illene. Sőt, szintén Pozsonyban, a fehérvári johanniták magánlevéltárában őrizték, bár kétségtelen, hogy a többi oklevéllel ellentétben ez a dokumentum nem maradt ránk eredetiben. Ugyanakkor az úgynevezett Censimento vállalkozással (1198-1417)41 szemben, amely a III. Ince és V Márton pápa közötti időszak eredeti pápai okleveleit adja ki, a Regesta Pontificum Romanorum az oklevél-átírásokat, sőt még az említéseket is rekonstruálni próbálja. Mindenesetre a III. Lucius pápa által megerősített Omne datum optimum kimaradt a gyűjtésből. Érdekes kérdéseket vet fel az is, vajon 1455-ben milyen szándék vezérelte a johannitákat, hogy a rég feloszlatott templomosok egyik alapvető fontosságú privilégiumát, amelyet természetesen már jó ideje ők őriztek, átírassák III. Callixtus (1455-1458) pápával. Az elsőként kínálkozó magyarázat a noualia-tiezedek további biztosítása lehet, hiszen ezt a státuszt a birtokok, illetve új tulajdonosaik jellemzően megőrizték a középkorban.42 Időben tovább haladva, az egyik legfigyelemreméltóbb oklevél, legalábbis a rendtörténet szempontjából, a szintén III. Lucius kancelláriájából származó, 1183. szeptember 7-i, Ea quae vobis kezdetű bulla, amelynek révén a hazai johanniták is megszerezték a temetési jogot, legalábbis elhunyt rendtársaikra vonatkozóan, amennyiben azok nem lettek kiközösítve, illetve nem álltak interdictum hatálya alatt. Sőt, e kiváltságukat még a megyéspüspök jóváhagyása nélkül is érvényesíthették.43 A bulla eredeti példánya mindössze néhány nappal korábban, szeptember 3-án került ki a pápai kancelláriából.4 4 Figyelemre méltó tény, hogy Lucius néhány héttel később, október 27-én, a templomosok számára is kiállította a privilégiumot, jóllehet Salamon Templomának szegény lovagjai már a Milites templi bullával elnyerték ezt a jogot. Ez is jelzi, hogy a 12. század végén már nem lehet éles választóvonalat húzni a két nagy lovagrend kiváltságai közé: a megszerzett kiváltságokat kölcsönösen igénylik a kúriától. 40 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 107 879. (A1455), JL 14 873., Fejér CD II. 210-217. 41 Acta Romanorum Pontificum ab Innocentio III ad synodum Constantiensem (1198-1417). A magyar Censimentot 1. Érszegi Géza: Eredeti pápai oklevelek Magyarországon i. m. 42 Ennek tisztázására érdemes lenne a hazai tized-kérdést alaposabb kutatás tárgyává tenni. 43 DL 23., Georgius Pray: Dissertatio historico-critica de Prioratu Auranae in qua origo, progressus, et interitus, ex monumentis nondum editis. Viennae 1773. 108., Cartulaire no. 657., vö. Hiestand, R.: Papsturkunden fur Templer und Johanniter i. m. II. 347. L. a Függelékben: no. 3. 44 Cartulaire no. 656 bis. (IV 263.), vö. Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. II. 279.
