Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
394 HUNYADI ZSOLT össze a kronológiát, mert Luciustól számolva megvan a megkövetelt intervallum. Szigorúan elvileg persze, az sem zárható ki, hogy a C sigla III. Callixtus ellenpápát (1168-1178) jelöli, mert ily módon nem kellene erőszakot tennünk az események oklevélben elbeszélt sorrendjén. Ha elméleti megoldási javaslatokat keresünk, akkor az is felvethető, hogy III. Bélának lehetett egy korábbi adománya, illetve megerősítése, amelyet az utóbbi, 1193. évi oklevél hatályon kívül helyezett. De még az sem zárható ki, hogy Eufrozina ismeretlen oklevelét, amelyet, a királyné sorsát ismerve, eleve 1187 elé kell tennünk, III. Lucius pápa erősítette meg 1181 és 1185 között, majd Béla 1193. évi konfirmációjával együtt III. Celesztin pápa látta el pápai jóváhagyással. Mindenesetre 1216-tól a fehérvári konvent úgynevezett membrumai,26 Újudvar és Csurgó esetében a johanniták a tizedek kapcsán rendre elbirtoklásra hivatkoztak,2 7 és ez a fenti kronológia helyreállításában is szerepet játszhat. 1216 áprilisában a somogyi tizedek kapcsán a johanniták azt állították, hogy több mint 40 éve bírják azokat. Ebből pedig az következne, hogy Eufrozina adományára még 1176 előtt került sor. A pannonhalmi bencés apátság ugyanakkor arra hivatkozott, hogy 1176 óta ők szedték az ügyben vitatott tizedeket és a johanniták csak 1199-től (tribus annis post mortem eiusdem [sc. Belae]) bitorolták azokat. Ez ugyanakkor nem tartotta vissza a megyéspüspököket, sem más egyházi elöljárókat, hogy jogaik, valamint jövedelmeik nyirbálása ellen tiltakozzanak, illetve fellépjenek. Ennek következtében újabb viták támadtak a szekszárdi bencésekkel 1222-ben,28 majd a győri püspökkel 1225-ben.2 9 A pannonhalmi bencés apáttal egy évvel később a somogyi tizedek kapcsán próbáltak lezárni egy évtizedes vitát.3 0 A fentiek ismeretében érdemes áttekinteni a ránk maradt, idevágó hazai forrásokat. A fennmaradt oklevelek elsősorban a Hungaria Pontificia (HP) feltárási munkálatai során kaptak alaposabb figyelmet. A közelmúltban elhunyt James Ross Sweeney-től megörökölt HP-corpusban a következő címmel ellátott kisebb csomóra bukkantunk: „Hungaria Pontifica, Ungarn: Templer und Johanniter von Dr. Mezey gefundenes Material aber nicht für Hungaria pontificia bestimmt". A csomóban öt oklevél található, amelyeken pro domo megjegyzésként számozás látható, Cr. 4-től 8-ig, amely rövidítés alkalmasint a cruciferi kifejezésre utal.31 Az Oriens Pontificius részeként 1984-ben megjelent 26 Önálló konventtel, rezidens rendtagokkal nem rendelkező adminisztratív egységek. 27 Fejér CD III/l. 228-230., A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I-XII. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác. Bp. 1902-1916. (a továbbiakban: PRT) I. 164., 638-639., ÁÚO VI. 377-379., MonWesp I. 36-37., Cartulaire no. 1472; Monumenta ecclesiae Strigoniensis I—III. Collegit et edidit Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874-1924., IV Ad edendum praeparaverunt Gabriel Dreska, Geysa Érszegi, Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii-Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 210. Érszegi G. : Eredeti pápai oklevelek Magyarországon i.m. no. 22. 28 Fejér CD III/l. 383-384., III/5. 383., Cartulaire no. 1747. 29 Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum édita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner I-n. Romae 1859-1860. I. 61-62. MonWesp I. 66., MES I. 254., ÁUO I. 211-212. 30 Fejér CD III/I. 228-230., PRT I. 164., 638-639., ÁUO VI. 377-379., MonWesp I. 36-37., Cartulaire no. 1472., MES I. 210. 31 Egy további pallium is található a következő információval: Alexander III (1181) VII. 7. JL 14408. Orig. Rom. Vat. Arch. Instr. miscell. Com. Tacholmitanei. Ungarn. Dalmatia. Ebből úgy tűnik,
