Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 297 lagos végakarata mellett egy csodás motívummal is alátámasztották, hogy a király sírja már eredetileg Váradon lett volna. A szekér-csoda felemlítése azonban gyanút keltő, és felveti a lehetőségét, hogy ezzel a csodás jelenettel szándékoztak elfedni azt, hogy a király sírja kezdetben nem a váradi székesegyházban volt.14 8 László király eredeti temetkező egyházának azonosítása érdekében a legenda figyelembe vételénél hangsúlyozni kell, hogy egyrészt mindezt egy évszázaddal az események után írták le, másrészt a legenda váradi keletkezéséből következőleg annak szövege a szent király helyi vonatkozásait kívánta hangoztatni, a kultusz egyetlen és eredendő központjaként a váradi egyházat kívánta előtérbe helyezni. A legenda állításával szemben van egy László király eltemetéséhez időben jóval közelebb keletkezett és pártatlannak tűnő forrás, II. Paschalis pápa 1106-ben Hugó Saint-Gilles-i apát számára Somogyvárról kiadott oklevele, amelynek ubi et eiusdem corpus venerabile requiescit sorát Mátyás Flóriántól kezdve többen úgy értelmezték, hogy az alapító király sírja a 12. század első évtizedében még a monostorban állt, tehát László temetkezőhelye eredendően a somogyvári bencés apátság volt.149 Solymosi László alapos filológiai vizsgálata azonban megerősítette azt a Pauler Gyula által hangoztatott nézetet, hogy az említett szövegrész nem László király somogyvári, hanem Odilo apát Saint-Gilles-i sírjára vonatkozik. így a forrást törölni kell a király sírhelyére utalók közül.150 László somogyvári sírjának bizonyítékaként III. Boleszláv lengyel uralkodó 1113. évi magyarországi utazását is meg szokták említeni. Anonymus Gallus számol be a zarándoklatról, megemlítve, hogy Boleszláv először Székesfehérvárra ment Szent István sírjához, majd onnan Somogyvárra Szent Egyedhez.151 A krónikás a somogyvári látogatásnál nem szól László királyról, ami érthető, mivel a lengyel fejedelem bűnbánó zarándoklaton vett részt, így hivatalosan elismert szentek meglátogatását kellett a krónikásnak ki(de gestis eiusdem) utal, ami lehet maga az előbb említett legenda. Bár erről megoszlanak a vélemények, egyesek egy korábban összeállított gestát keresnek ebben az utalásban, 1. Gerics József: A legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Bp. 1961. 69. A különböző értelmezések összefoglalására 1. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii i. m. II/l. 409-410. 148 A somogyvári eltemetést alapvetően kérdésesnek tartó Klaniczay Gábor szerint is „a temetkezési hely körüli egykori bizonytalanságnak némi jelét adja (...) a 12. század végi László-legenda kocsicsodája" (Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp. 2000. 156.). A László-legenda 12. század végén készült szövegében nyilvánvalóan azért kapott szerepet Székesfehérvár, mert II. Istvánt kivéve a 12. században a magyar királyok temetkezési egyháza Székesfehérvár volt. Ezzel a legenda temetéssel kapcsolatos információjának hitelét kívánták erősíteni. A székesfehérvári temetkezésekre általában 1. Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában. Századok 121. (1987) 618-622. 149 Az oklevél utalását Szent László somogyvári sírhelyének bizonyítékának tekinti pl. Mátyás F.: Sz. László és Imre királyok végnapjai i. m. 14., Baumgarten Ferencz: Kritikai jegyzetek az Árpád-kor története köréből. Századok 38. (1904) 868-871., Baumgarten F.: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal i. m. 402., Sörös P.: Az elenyészett bencés apátságok i. m. 151., Györffy Gy.: István király és műve i. m. 561., Fügedi Erik: Somogyvár francia monostora. In: Szent László és Somogyvár. Szerk. Magyar Kálmán. Kaposvár 1992. 57., DHA I. 352. (3. sz. jegyz.). 150 Solymosi L.: Szent László király somogyvári sírjának legendája i. m. 139-142. 151 Chronicae Polonorum. In: Monumenta Germaniae Historica. Scriptores IX. Ed. Georgius Heinricus Pertz. Hannoverae 1851. 476-478. ( Lib. 111/25.).
