Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
296 KOSZTA LÁSZLÓ ben szerepel a lélekváltság-formula, amiből azonban önmagában nem következik feltétlenül a temetkezés gondolata, mivel gyakran visszatérő eleme ez az egyházi alapításokat és adományokat írásba foglaló okleveleknek. Sokkal érdekesebb a temetkezés tervének szempontjából a notitia megjegyzése az asylumra vonatkozóan. A szövegben megfogalmazódik, hogy a templom előcsarnoka (atrium) mind életében, mind halálakor bárki számára testben és lélekben oltalmat adjon.143 A szabályzás, különösen az in morte kitétel, azt mutatja, hogy itt a törvényekben leírt asylum-]ogná\ tágabban értelmezik a somogyvári egyház adta menedékjogot, kiterjesztve azt a bűnökkel rendelkező ember lelkének a halál után nyújtandó oltalomra, ami már egyértelműen a temetkezésre utal. László a somogyvári alapítás esztendejében Oderisius montecassinói apáthoz írt levelében — kapcsolódva az uralkodásról, a bírói hatalom gyakorlásáról megfogalmazott korabeli felfogáshoz — bűnösnek tartotta magát, hangoztatva, hogy a földi hatalommal járó teendőket nem lehet súlyos vétkek nélkül ellátni.14 4 A magát a kormányzati munkával együtt járó feladatok miatt bűnösnek tekintő uralkodó templomba temetkezve, az egyház asylum-jogával élve, halála után teste és lelke számára menedéket remélt. A két 1091-ben kelt oklevélben megfogalmazottakat összekapcsolva, véleményem szerint, értelmezhetjük úgy az alapításról szóló feljegyzést, hogy László halála után a somogyvári egyház oltalmában bízott, oda kívánt temetkezni. A monostor patrocíniumának kiválasztása is ezzel van összefüggésben, mivel Szent Egyedet jelentős bűnbocsánati hatalommal bíró szentnek tekintették.145 A somogyvári monostor építészeti kialakítása is utalhat erre. A kolostor temploma a korabeli magyar bencés templomokat tekintve egyedülálló méretekkel rendelkezett.14 6 Noha a monostor maga, így temploma is, csak a 12. század közepére épült ki a maga teljességében, bizonyosra vehetjük, hogy méreteit az alapítás idején meghatározták kifejezve ezzel a templom rangját, királyi temetkezőhely mivoltát. Szent László temetkezőhelyével természetesen az 1192. évi szentté avatás kapcsán összeállított legendája is foglalkozott. A bizonyosan Váradhoz kapcsolható László-legenda azt írja, hogy a király saját maga választotta a váradi székesegyházat temetkező egyházának. Feltűnő azonban, hogy a király ide temetését egy csodás történetbe foglalták, amelyben a legenda-irodalom egy gyakori toposza bukkan fel: a cseh határ közelében nyár közepén elhunyt uralkodó holtestét a nagy meleg miatt Székesfehérvárra kívánták vinni, de a halottat szállító kocsi igavonó állatok nélkül is elindult Várad felé.14 7 így a király állító-143 Atrium (...) eiusdem ecclesie ad quod omnes tam in vita, quam in morte qualibet necessitate circumventi, sicut ad securum refugium confungere debent (...), ut omnes illuc pro tutamine fugientes tam corporis, quam anime solamina reperiant et sui vei suarum rerum preiudicium non senciant — DHA I. 267. 144 DHA I. 272. 145 Neumann T.: A somogyvári bencés monostor alapítása i. m. 46. 146 A templom belmérete 53,9x23,2 m volt. Ugyan a templom építésének kezdete nem állapítható meg egyértelműen, de az ásatások szerint 1100 körül a templom kialakítása már az alapozás fázisán túl volt, 1. Papp Szilárd: Somogyvár. A templom és a kolostor épületei. In: Paradisum plantavit. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 2001. 350. 147 SRH II. 522-523. — A legenda mellett a 14. századi krónikakompozíció is Váradot említi László egyetlen temetkező egyházaként, azonban a Krónika (SRH I. 420.) itt egy László-életrajzra
