Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 289 tását. Bizonyosra vehető: a zarándoklattal Álmos ellensúlyozni szerette volna, hogy ő a német uralkodó szövetségét kereste, míg Kálmán a pápasággal állt szoros kapcsolatban. A jeruzsálemi zarándokútnak ugyanakkor nyilvánvaló politikai céljai is voltak: lehetőséget biztosított az utazás a bizánci udvarral való kapcsolatteremtésre, másrészt a szent utazáson részt vevő herceg birtokait és jogait megillethette a védelem. Ezzel pedig nyilvánvalóan az egyházi szokásokra, és jogelvekre támaszkodva igyekezett megakadályozni azt, hogy Kálmán korlátozza, vagy megfossza hercegi jogaiban. A 11-12. század fordulóján a király elvett birtokokat a magyar bencésektől, míg a vele viszályban álló herceg erőteljesen támogatta a rendet. A bencések helyzetét nehezítette, hogy 1107-ben pártfogójukat, Álmost megfosztották hercegségétől,10 5 így a rend nem kaphatott további anyagi támogatást a dukátus birtokaiból. Sőt, Kálmán az ellene szervezkedő és talán merényletre készülő Álmos hatalomból való kiszorítása után, úgy tűnik, a herceghez kötődő rendházakon is bosszút állt. Ezt bizonyítja a szentjobbi apátság felszámolása, különösen pedig a megszüntetés körülményei.10 6 A dukátus felszámolását követően a hercegi birtokok jövedelmei a királyi kincstárat gazdagították, tehát Kálmán 1107 után már nem volt olyan mértékben rászorulva az egyházi birtokok visszavételére, mint uralkodása első évtizedében. A megszüntetett szentjobbi monostor javait nem is tartotta meg, hanem világiaknak adományozta tovább.10 7 Kálmán ebben a helyzetben a püspökök apátságok feletti ellenőrző szerepét kívánta tovább erősíteni. Az uralkodó és az őt támogató püspökök törekvései fogalmazódnak meg az úgynevezett első esztergomi zsinat döntéseiben. A zsinati határozatok bevezetése világosan utal arra, hogy a gyűlésen Lőrinc esztergomi érsek és suffraganeus püspökeinek volt meghatározó szerepük. Nem hallunk a bevezetésben arról, hogy a bencés monostorok vezetőinek komolyabb befolyásuk lett volna a kánonok megalkotásában.10 8 A zsinat több cikkelye hangoztatja a püspököknek az apátságok feletti ellenőrző szerepét, korlátozza az apátok politikai mozgáslehetőségét. A határozatok szerint az apátok csak a püspökök engedélyével hagyhatják el monostoraikat, még a királyt is csak a püspök jóváhagyásával kereshetik meg.10 9 A zsinat a 12. század elején teljessé tette a püspökségek joghatóságát az apátságok felett. Kálmán király támogatásával az episzkopális egyházszervezet így maga alá gyűrte all. században még 105 Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp. 1974. 114., Kristó Gy. - Makk F.: Az Árpád-ház uralkodói i. m. 145. (a vonatkozó rész Makk Ferenc munkája), Makk F.: Magyar külpolitika i. m. 157. 106 Kálmán a monostor alapítólevelét elégettette, 1. Bunyitay V.: A váradi püspökség története II. A váradi püspökség káptalanai s monostorai i. m. 320-329., Sörös P.: Az elenyészett bencés apátságok i. m. 141-142. 107 Bunyitay V.: A váradi püspökség története II. A váradi püspökség káptalanai s monostorai i. m. 320-329. 108 „Incipiunt capitula de synodalibus decretis domini archiepiscopi Laurencii, Strigoniensis metropolitani et decern sufïraganeorum suorum" — Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok i. m. 197. 109 I. esztergomi zsinat 38. (Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok i. m. 202.).
