Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 279 Ali. század végén — ahogy a latin keresztény Európa nagy részén — egyre inkább Magyarországon is összeegyeztethetetlen lett a szerzetesi életforma a püspöki tevékenységgel. Az önmegtartóztató, aszketikus, világtól elforduló szerzetesi életmód egyre kevésbé volt alkalmas a politikai tevékenységet igénylő püspöki tisztség betöltésére. Ali. század utolsó harmadában egyre inkább elkülönült a szerzetesi és a püspöki életforma, a dómmonostorok felbomlásával a tisztán kanonokokból álló székeskáptalanok kialakulásával5 8 átalakult a püspöki központok papságának az összetétele, egyre nehezebb lett így az átmenet — az életformát és a feladatokat tekintve — a bencés monostor és a püspöki központ között. A 12. század elejétől gyakorlatilag két évszázadra kiszorult a szerzetesség Magyarországon a püspökségek irányításából. A 12. században működő magyar püspökök többségének életrajzát nehéz rekonstruálni. Főpapjaink legtöbbjének csupán nevét ismerjük, de azok, akikről bővebb ismeretek állnak rendelkezésünkre, bizonyos, hogy a világi papsághoz tartoztak. Nem tudunk all. század vége után bencés püspökről a magyar egyházmegyék élén,59 de még a 12. század folyamán Magyarországon megtelepedő új szerzetesrendek sem adtak püspököt. Egyetlen ciszterci püspökről van csupán tudomásunk. 1155-ben Frigyes, az ausztriai Baumgartenberg ciszterci monostor apátja Magyarországon püspök lett, de egy évre rá elhunyt.60 A talán már 1130-ban betelepedő premontreiekről, noha közel félszáz prépostsággal rendelkezetek az Árpád-kori Magyarországon, szintén nem tudjuk, hogy püspököt adtak volna. Ez azért is figyelemre méltó, mert a rend a pasztorációs szerepvállalás miatt nem utasította el a püspökségek vezetését. Mindezt alapítójuk, Szent Norbert magdeburgi érseksége,6 1 és az észak-német egyházmegyékben vállalt püspöki tisztségek is bizonyítják.6 2 A szerzetesség Magyarországon csak a 13. században kerül újra kapcsolatba a püspökségek irányításával.6 3 A koldulórendek tagjai a missziós püspökségek vezetésében vállaltak a 13. század első harmadától szerepet,6 4 majd a század végétől a királyság szorosan vett területén működő egyház -58 Koszta L:. Székeskáptalanok és kanonokjaik i. m. 9-21. 59 1190-ben Péter pannonhalmi apátot spalatói érsekké választották, ő az egyetlen ismert 12. században élt magyar bencés szerzetes, aki érsekség vagy püspökség élére került. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I-XII. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrácz. Bp. 1902-1916. (a továbbiakban: PRT) I. 120. 60 Peter Classen: Gerhoch von Reichersberg und die Regularkanoniker in Bayern und Österreich. Wiesbaden 1960. 159. (63. sz. jegyz.), Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén. Levéltári Közlemények 46. (1975) 107. (361. sz. jegyz.). 61 Kaspar Elm: Norbert von Xanten. In: LexMa. VI. 1233-1234. 62 Classen, P.: Gerhoch von Reichersberg i. m. 437. 63 A szerzetességnek az episzkopális egyházszervezetből való kiszorulásához Európa szerte hozzájárult az, hogy a 12. század folyamán a püspökválasztás — jóllehet néha csak formálisan érvényesülő —• joga a székeskáptalani kanonokságra korlátozódott. A szerzetesség a 12. század végére így de iure kiszorult a püspökválasztó testületből, 1. Koszta László: Az 1306-os pécsi püspökválasztás. Megjegyzések a pécsi püspökség 14. század eleji archontológiájához. In: Uő: írásbeliség és egyházszervezet. Szeged 2007. 60-62. 64 Az első koldulórendi szerzetes a boszniai püspökség élére került Johannes Teutonicus domonkos személyében, akinek utódja, Pósa is szerzetes volt, 1. Hodinka Antal: Tanulmányok a bosnyák-djakóvári püspökség történetéből. Bp. 1898. 9., Djuro Basler: Ungarn und das bosnische Bistum. Ungarn-Jahrbuch 5. (1973) 13-14., Rokay Péter: Boszniai püspökség. In: KMTL 124-125.
