Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
280 KOSZTA LÁSZLÓ megyék élén6 5 szintén elő-előfordul — bár ritkán — egy ferences, domonkos vagy ágostonos szerzetes. A gregoriánus reformok, amelyek all. század utolsó két évtizedében Magyarországon is éreztették hatásukat, a püspökök egyházkormányzati szerepét kívánták előtérbe állítani. Az egyházmegyék területén található összes egyházi intézmény, így a monostorok felett is erősíteni akarták a püspöki joghatóságot. Ali. század végén egy bővülő, monostorainak számát tekintve látványosan fejlődő monasztikus egyházszervezettel párhuzamosan Magyarországon az episzkopális egyházszervezet is erősítette pozícióit. Mindezt tekinthetjük joggal úgy, hogy stabilizálódott a magyar egyházszervezet, lezárult az egyházszervezet kialakulásának 11. század elején kezdődő időszaka. A szerzetesség számbeli növekedése és a püspökségi szervezet erősödése, ami együtt járt a monasztikus életforma és a püspöki központok papságának meginduló elkülönülésével, magában hordozta azonban az egyházkormányzati konfliktusok lehetőségét is. Ali. század utolsó harmadában nem csupán monostorok számának bővülése jelzi a magyar bencések vitalitását, hanem — mint fentebb utaltunk rá — a korabeli bencés reformtörekvések is megérinthették a magyarországi bencéseket, mindenekelőtt a királyi kegyuraság alatt álló, és így komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező bencés monostorokat. Somogyvár alapítása Cluny reformeszméinek beszüremkedést sejteti. A királyi udvar külkapcsolatai mentén talán a hirsaui és a St. Blasien kolostor reformtörekvéseit is megismerhették a magyar bencések. Figyelemre méltó, hogy a hirsaui reformirány eredeti céljai között az is szerepelt, hogy a monostorokat mind nagyobb mértékben függetlenítsék a területileg illetékes püspöktől.66 St. Blasien esetében is kimutatható ez a tendencia, ami a monostor és a bázeli püspökség konfliktusában nyilvánult meg.67 Érdemes az utóbbi törekvésekkel kapcsolatban az 1092. évi szabolcsi zsinat egy cikkelyére utalni, amelyben erőteljesen hangsúlyozták, hogy az apátok maradjanak a területileg illetékes püspök kormányzata alatt, a püspökök pedig többször vizitálják az alájuk tartozó monostorokat.6 8 Természetesen all. század nagy részében a magyar egyházszervezet magán viselte a kialakulás, a kez-65 Az első ismert ilyen főpap, Antal csanádi püspök (1298-1307), aki ferences szerzetes volt, 1. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története II. (1243-1307). Makó 1933. 24-37. 66 A monostor 1075 előtt az önállóságát az úgynevezett saját invesztitúrával is kifejezte. A szabad apátválasztás után az apát invesztitúráját a monostor védőszentje „végezte el" dékán segítségével. A dékán emelte fel az oltárról az apáti tisztség jelvényeit és adta át az újonnan megválasztott apátnak. Pápai nyomásra utóbb a hirsaui reformirányzat elismerte a területileg illetékes püspök joghatóságát, szerepét a monostor életében. 1079-től az apát beiktatása és megáldása a területileg illetékes püspököt illette meg, 1. Jakobs, H.: Die Hirsauer i. m. 78-82. 67 Jakobs, H.: Der Adel in der Klosterreform von St. Blasien i. m. 272. — Fruttuariával kialakított kapcsolata, a fruttuariai szokások átvétele is területileg illetékes püspök befolyásának korlátozása irányába mutató törekvéseket erősítette St. Blasien-ben. Fruttuariát ugyanis 1005-ben mentesítették az ivreai püspök világi és egyházi hatalma alól, az apát saját maga gyakorolhatta az invesztitúrát, az apát megáldására (benedictio) pedig bármely püspököt szabadon felkérhettek, 1. Kari Brunner: Österreichische Geschichte 907-1156. Herzogtümer und Marken. Wien 1994. 259. 68 1092. Szabolcsi zsinat 21., 27., 35-36. pont, 1. Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904. 161-163.
