Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944-1994 (Ism.: Szabó Róbert) I/256
256 TÖRTÉNETI IRODALOM nem egységesek, illetve hiányzik a feloldásuk (például nem egyértelmű, hogy a 373. oldalon „KP", a 168-170. oldalakon a „kerszoc" mit takar). A kötetben szereplő kisebb pontatlanságok száma egyébként elenyésző. Például a szövegtörzs lábjegyzetében egy ízben Országos Evangélikus Levéltár szerepel (34.), a levéltári források felsorolásánál ugyanez Evangélikus Egyház Országos Levéltáraként (384.) került feltüntetésre, „financiális" helyett „financionális" szó használata (127.) stb. Kisebb-nagyobb szövegértelmezési egyenetlenségek szintén zavaróan hatnak. Közülük említésre méltó a 6/1. alfejezet egy szakasza, melyben a szerző a Községi Polgári Párt alakulását elemzi. Míg a 152. oldalon 1925 tavaszára teszi a zászlóbontást, addig két lappal ezután, a kronológiát is megbontva már 1924 decemberére a pártalapítást, melynek során a Községi Polgári Párt „elnöke Ripka Ferenc lett." Ugyanezen oldal 15. lábjegyzetében az szerepel, hogy Ripkát az 1925-ös választást követően választották főpolgármesterré, ez után Kozma Jenő vette át a párt vezetését. Ujabb csavarral — még mindig a 154. lapnál maradva — másutt szerző azt írja, hogy Kozma Ripka Ferenc kormánybiztossá történő kinevezése után lett pártelnök. Hogy még nagyobb legyen a zavar, a 153. oldalon az áll: Ripkát a kormány a belügyminiszter előterjesztésére 1924. augusztus 19-én (tehát jóval korábban) nevezte ki kormánybiztosnak, s 27-én foglalta el hivatalát. Végül: a 154. oldalon háromszor szerepel különböző kontextusban, hogy Kozma Jenő pártelnök lett. Úgy véljük, ha a sors engedi, Gergely Jenő professzor ezeket a nyilvánvaló ellentmondásokat kiküszöbölte volna. Fájlaljuk, hogy őt ebben, és munkássága folytatásában a korai halál megakadályozta. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a fent említettek kisebb hibák dacára Gergely Jenőnek, egy kutatói életpálya tudásanyagát is magába foglaló posztumusz monográfiája kétségkívül hiánypótló, s úttörő munka. Részletes adatsoraival, széleskörű forráshasználatával, végül pedig a párttörténetnek a köztörténeti és egyháztörténeti folyamatokba ágyazottságával maradandóan gazdagítja a Horthy-korszakról alkotott történeti képet, egyúttal pedig példát ad, hogyan érdemes a jövő kutatóinak egy-egy párt történetének feldolgozásához nyúlnia. Szécsényi András Izsák Lajos PÁRTOK ÉS POLITIKUSOK MAGYARORSZÁGON 1944-1994 Budapest, Napvilág Kiadó, 2010, 466 o. Izsák Lajos az 1970-es évektől publikál, a koalíciós évek (1944-1949) polgári ellenzéki pártjainak elismert kutatója, több monográfia és monografikus dokumentumkötet, számos tanulmány szerzője. Publikációinak középpontjában a polgári ellenzéki pártok 1944 utáni történetének vizsgálata áll, amelyek kutatása nem tartozott a hazai történetírás divatos témái sorába. A vizsgált pollitikai képződmények egy adott korszak történetszemlélete szerint nem voltak „demokratikusak"; a hatalom megszerzése szempontjából nézve ezek a pártok „vesztesek" voltak s emiatt is hamar eltűntek a politikai közéletből. Ezzel a nézettel szállt szembe a szerző, aki arra törekedett, hogy a polgári demokratikus pártokat is beillessze a nemzeti történelem hagyományrendszerébe. Izsák Lajos szakmai érdeklődése az 1980-as évek végétől szemlátomást gazdagodott; társszerzőként — többek között — a Mindszenty-per dokumentációja mellett a 20. századi magyar történelemről írt monográfiát, 1956 forradalmáról harmadmagával forráskiadványok szerkesztése kapcsolódott nevéhez, majd visszafordulva a polgári ellenzéki pártokhoz, írásokat jelentetett meg azok 1956-os újjászületéséről. Minden publikációja tényszerű és korrekt, most elolvasva régebbi tanulmányait a rendszerváltás előttiek is vállalhatók. A recenzens a szerzőtől eddig nem megszokott jellegű kötet ismertetésére vállalkozik. Izsák Lajos új könyve műfaját tekintve rendhagyó: monográfia is és tanulmánykötet is egyben, de mindkét műfajban önállóan is megállná a helyét. A kötet első része, a Pártok és kormányok címet viseli, s 19 tanulmányt tartalmaz, amelyek zöme — 14 írás — az 1944 és 1949 között kialakult magyar többpárti parlamentáris demokrácia átfogó politikatörténetét összegzi. (A kötetben szereplő, 1974 és 2006 között megjelent írások összegyűjtését és kiválogatását az is indokolja, hogy első alkalom-
