Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944-1994 (Ism.: Szabó Róbert) I/256

257 TÖRTÉNETI IRODALOM mal a szakma elől is eldugott, nehezen hozzáférhető emlékkönyvekben vagy alig elérhető folyóiratokban láttak napvilágot.) A kötet ugyan „Bevezető" címmel kezdődik, de ez nem a szó megszokott értelmében szokványos pár mondatos előszó, hanem Magyarország 1944 és 1956 közötti politika- és párttörténetének eszenciája. Lényegre törő összefoglalás, amely némely vonatkozásban kitekint a rendszerváltozás idejére is. A továbbiakban a szerző kronologikus és tematikus sorrendben elemzi a magyar történelem másfél évtizedének eseményeit. (Bár nem minden akkori pártról közöl külön tanulmányt, a pártok mindegyikéről kapunk annyi információt, amely alapján megismerhetjük történetüket.) „A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről, külpolitikai lehetőségéről, 1944-1947" című első tanulmányban a koalícióból kiszorult vagy oda soha be nem kerülhetett pártok külpolitikai programját elemzi, de kitekint a koalíciós pártok elképzeléseire is, miközben vizsgálja a pártok külpolitikai mozgásterét. Világosan kiderül, hogy a pártok jó realitásérzékkel mérték fel Magyarország kiszolgáltatott helyzetét a nemzetközi erőtérben. A szerző tárgyilagosan ír a kisebb polgári pártok programalkotásának nehézségeiről, a világlátásukat nehezítő nemzetközi elszigeteltségükről. Rámutat arra is, hogy a társadalmi bázisát tekintve a még egymástól nem olyan távoli pártok, mint a Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt között sem volt azonos az álláspont a határon túli magyarság sorsával kapcsolatos kérdésekben. A tanulmány szerint a források is azt bizonyítják, a külpolitikai irányvonal körüli nézeteltérés — más tényezők mellett — a Demokrata Néppárton belül egyfajta katalizátor szerepet játszott a Pálffy-csoport és Barankovics István követői között végbement pártszakadás időszakában. Szakszerű elemzésben kapunk plasztikus képet arról, hogyan fogyatkozott a pártok reménykedése az új Trianon elkerülhetősége gondolatától a keserű végkifejletig, a teljes szuverenitás visszaszerzése reményének elhalásáig. „A Polgári Demokrata Párt 1944-1945-ben" című tanulmányban összegzést kapunk a polgári párt háború előtti és alatti tevékenységéről. A szerző ismerteti felkészülésüket a háború utáni politizálás körülményeire. Gazdag forrásanyag felhasználásával mutatja be a párt 1945-ös sajátos helyzetét; a koalíción belül is ellenzéki pártnak kezelésüktől kezdve a PDP-re is jellemző pártszervezési anomáliákra, a szavazóbázis megszólításának nehézségein át az identitás meghatározásának állandósult problémájára, a néhol zavaros nézeteket tükröző ideológiai megfogalmazásokra. „A polgári liberális és konzervatív irányzatok pártalakítási kísérletei 1944-1945-ben" című fejezetből megtudhatjuk, a kisebb politikai pártok milyen megfontolásból és miért csatlakoztak — az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon majd győztes — FKgP-hez s hogy lett óriási gyűjtőpárt az eredetileg az agrárérdekek képviseletére szerveződött politikai képződményből. Az is kiderül, hogy a DNP 1945-ben miért nem vált meghatározó politikai erővé, itt Izsák Lajos részletesen bemutatja, hogyan járult hozzá az egység megbomlásához a koalíciós pártok megosztó politikája s milyen álláspontot képviselt az ügyben a Mindszenty vezette klérus. „A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi 1. tc.) nemzetgyűlési vitája'^ köztársasági államforma megvalósításának körülményeinek elemzése. Kiderül, hogy a Kisgazdapárt konzervatívabb képviselőin kívül — akik a kérdés elodázását illetve népszavazás elé kerülését szorgalmazták — csak Mindszenty bíboros és Slachta Margit képviselő ellenezte nyíltan az államforma kérdésének rapid megoldását. „A Magyar Szabadság Párt története" a törvényhozás falai között megszületett s alig egy évig létező párt históriájának összefoglalása. Megismerjük, hogy milyen belpolitikai okok és érdekekjátszottak szerepet az új párt engedélyezésekor, mit remélt a kormánykoalíció és az ellenzék. A szerző okfejtése szerint az MKP hivatalosan a kisgazdákkal való együttműködés zálogaként forszírozta Sulyokék távozását a Kisgazdapártból, a Sulyok-párt megalakításának elősegítésével tudatosan gyengítette a választásokon nyertes FKgP parlamenti pozícióját. Ez a módszer — bár ezt Izsák Lajos nem mondja ki — kísértetesen hasonlít az egy évvel később a kommunista gyakorlati politizálás mindennapos gyakorlatához hozzátartozó „szalámi taktika" egyes elemeire. „A koalíció és az ellenzéki pártok agrárpolitikai elképzelései, 1944-1947" című írásból kiderül, miként került a földreform meghirdetésétől kezdve az agrárpolitikai kezdeményezés az MKP kezébe. Megtudható, hogy a polgári pártok között még a DNP-ben is véleménykülönbség volt a kérdésben, valamint az is, hogyan váltak a kérdés felvetésekor a kisebb polgári pártok érdektelenné s ebből kifolyólag teljesen kihagyhatókká a földosztás gyakorlati végrehajtásából. „A Párizsban 1947. február 10-én aláírt békeszerződés becikkelyezése" az országot a trianoni döntésnél is jobban sújtó békeszerződés 1947. június 24-i ratifikációs parlamenti vitáját idézi fel. Árnyaltan mutatja be a pártok álláspontját a békeszerződés értelmezéséről, a szovjet katonai