Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Antal Tamás: Hódmezővásárhely közigazgatás-története a 20. század első felében. Hódmezővásárhely törvényhatósága (1919-1944) (Ism.: Varga Norbert) I/252

253 TÖRTÉNETI IRODALOM ban" bekövetkezett változtatásokat. A gazdasági változás indokolta, hogy 1931-ben létrehozták a népjóléti hivatalt és „ínségadót" vetettek ki. A monográfia harmadik fejezetétől kezdve az olvasó betekintést nyer Hódmezővásárhely korabeli közigazgatás-történetébe. Antal Tamás először a szervezeti és működési szabályzatokat mutatja be, amelyek jogszabályi hátterét az 1886:XXI. tc. jelentette. (Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976.) Ezt követi a város testületi szerveinek bemutatása, amelyek közül a törvényhatósági bizottság jelentőségénél fogva kiemelkedett. A közgyűlés összetételét alapvetően az 1870:XLII. tc. határozta meg, melyet az 1929:XXX. tc. némiképp módosított. Ennek megfelelően külön kitér a szerző a helyi szinten érvényesülő választójogi szabályok ismertetésére, bemutatva a választókerületeket és a választások rendszerét. A monográfia egyik legérdekesebb része a virilizmusra vonatkozó új szabályok ismertetése, amely felváltotta a „nyers" virilizmus intézményét. (Kajtár István: A magyar városi önkormányzatok 1848-1918. Budapest, 1992., Uő: A 19. századi modern magyar állam- és jogrendszer alapjai. Európa-Haladás-Magyarország. Budapest-Pécs, 2003. 207.) A közigazgatási rendszer nóvumaként a törvény bevezette, hogy a törvényhatósági bizottság 1/3 részben az egyes kamarák és érdekképviseleti szervek, a „szakszerűség" (pl. a szegedi magyar királyi pénzügyigazgatóság vezetője, a királyi gazdasági felügyelőség városi vezetője, az erdőfelügyelő) és az egyházak képviselőiből álljon. E körbe tartoztak továbbá az örökös tagok és néhány hivatalnok (pl. a polgármester, a főjegyző, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a tiszti főorvos). Ezt követően kerül bemutatásra a törvényhatósági bizottság hatásköre és az 1929:XXX. tc. másik jelentős újítása a kisgyűlés. A szerző véleménye szerint ez a jogintézmény nem minden előzmény nélküli a magyar alkotmánytörténetben, hiszen a nemesi vármegyében már léteztekparticularis congregatio-k. A közigazgatási bizottság összetételének és hatáskörének ismertetésével folytatja Antal Tamás a törvényhatósági jogú városok szervezeti bemutatását. A városi tanács munkáját az ügyosztályok segítették, amelyek előkészítették a tanács hatáskörébe tartozó ügyeket. Ilyenek voltak a háztartással, a gazdasággal, a középítészettel, a pénzüggyel, a joggal, a közigazgatással, a közművelődéssel, a hadüggyel, a közjótékonysággal és az adóigazgatással kapcsolatos ügyek. A testületi szervek bemutatását követően az „egyedi szervek", vagyis a tisztviselők jellemzésére kerül sor. A város élén főispán állt, amelyről az 1870:XLII. tc. is rendelkezett. A szerző helyesen állapítja meg, hogy a főispánok hatáskörét tovább szélesítették, ami a közigazgatásban megmutatkozó centralizmus következménye. (Stipta István: A főispáni hatáskör szabályozása (1870, 1886). In: Máthé Gábor, Zlinszky János szerk.: Degré Alajos emlékkönyv. Budapest, 1995. 299-312., Varga Norbert: a főispáni tisztség bevezetése Debrecen és Szeged szabad királyi városokban a köztörvény-hatósági törvény alapján. In: Mezey Barna, Révész T. Mihály szerk.: Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2006. 606-623.) A város elő számú tisztviselője a polgármester maradt, de hatáskörét az 1929:XXX. tc. megváltoztatta. A szerző részletesen ismerteti az egyes tisztviselők (pl. a főjegyző, a tiszti főügyész, a rendőrfőkapitány, a községi bíró, a főszámvevő, a levéltárnok) hatáskörét. Az olvasó számára külön érdekesség, hogy bemutatásra kerülnek a tisztviselők felelősségre vonásának szabályai. Hódmezővásárhely történetét a vizsgált időszakban megalkotott szabályrendeletek (pl. tűzvédelem, árvízvédelem, városi partfürdő, építésügy, bordélyházak üzemeltetése) bemutatásával zárja a szerző. Külön figyelmet szentel a kereskedelemre vonatkozó szabályok és a pénzügyigazgatással kapcsolatos rendelkezések bemutatására. A monográfia használatát megkönnyíti a rövidítések jegyzéke, a névmutató, a város főbb tisztviselőinek archontológiája, a hivatkozott miniszteri és kormányrendeletek jegyzéke, a felhasznált és tájékoztató irodalom. A mű végén Hódmezővásárhely 1928. évi, a város szervezetére és működésére vonatkozó rendelete (Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város szervezési szabályrendelete) található, amelynek megértését könnyebbé teszi a város szervezetét bemutató ábra. A jogtörténész kollega célkitűzésének eleget tett, amikor teljes részletességgel bemutatja Hódmezővásárhely közigazgatás-történetét a vizsgált időszakban. A várostörténeti munkák sorát egy igen érdekes és hiánypótló monográfiával gazdagította, amely Szeged és régiójának vonzáskörzetébe tartozó további helytörténeti kutatások kiindulópontját jelenti. Varga Norbert